Az ökológiai válság és a művészet párhuzamai
Amikor a háború szörnyű valóságára gondolok, gyakran a teafilterek csomagolásának szelektív hulladékgyűjtése jár az eszemben. Ez a látszólag jelentéktelen cselekedet feleslegesen tűnik ahhoz képest, amit a világ más részein zajló konfliktusok szörnyűségei és azok hosszú távú környezeti következményei jelentenek. De ahogy a légköri hőmérséklet egyre emelkedik, és a természet is szenved a hőségtől, az emberi élet különböző formákat ölt, hogy alkalmazkodjon: testünket a földhöz lapítjuk, a hátunkra fordulunk, és a feszültség szorításában néha elérzékenyülünk. Az ösztönös helyzetek, ahogyan ezeket a pillanatokat megéljük, visszaemlékeztetnek arra, ahogyan id. Lucas Cranach műhelyében az Apokalipszis-fametszetben az emberi alakokat ábrázolják.
Esetleg a múzeumok hűvös falai mögé menekülve elkerülhetjük a forróságot; a közintézmények, például a múzeumok, a hőségriadók idején sokszor válnak klimatizált menedékhellyé. Ha a fenntartók úgy döntenek, hogy kinyitják kapuikat az időjárási viszontagságok idején, talán egy új perspektívába helyezhetjük a világvégét idéző valóságot; a múzeumok lehetnek a béke szigetei a pokol tüzében.
A művészet mint válasz
A Szépművészeti Múzeumban megrendezett „Apokalipszis – Bibliai jövendölések Dürertől Kondor Béláig” című kiállítás pontosan ezekre a jelenkori problémákra reflektál. A kurátori leírás hangsúlyozza, hogy akkor válik igazán érthetővé az apokalipszis toposza, amikor a háborúk, járványok, társadalmi feszültségek és a klímaválság aktuális kérdéseire gondolunk. A fogalom, amely a görög „felfedés” szóból származik, nem csupán a világvégét jelenti, hanem Isten kinyilatkoztatását is a jövőről.
Az apokalipszis látomásait a különböző vallásokban és kultúrákban is tetten érhetjük, a legkézenfekvőbb példa talán a Jelenések könyve, amely az apokaliptikus eseményeket megeleveníti, a hétpecsétes könyv feltörésétől kezdve Babilon bukásáig. Az apokalipszis nem csupán eljövendő eseménysorozat, hanem már a jelent is befolyásoló elemek sokasága, amely történetek és emlékek láncolataként érhető tetten.
A kiállítás látványos fametszetei, Albrecht Dürer és id. Lucas Cranach munkái lenyűgöző képi világot tárnak elénk, ahol a fenyegetettség és a félelem szimbólumai, a mesteri technikák révén, egy új diskurzus alappillérét képezik. Az apokalipszis toposza tehát nemcsak figyelmeztetéseket közvetít az emberi cselekedetek következményeiről, hanem a művészet által alapvető kérdéseket vet fel a válságos helyzetek kezeléséről is.
A klímakrízis és a művészet kapcsolata
Bruno Latour „Szembenézni Gaiával” című művében a klímaválság absztrakt adatai és tények mellett a láthatóvá tétel, valamint az érzések és érzelmek kommunikálásának fontosságát hangsúlyozza. A művészet ereje, hogy láthatóvá teheti a láthatatlant; képes arra, hogy érzelmeket ébresszen, és közérthetően közvetítse a jövő kihívásait.
A művészeti ábrázolások, mint például a Biblia illusztrációi, a tudás áthagyományozásának eszközeiként születtek. A 13. századtól egyre elterjedtebbek lettek a szegények Bibliájaként ismert, gazdagon illusztrált könyvek, amelyek nemcsak oktatási szerepet, hanem vallásos élményeket és elmélyülést is közvetítettek. A klímaválság érzékelésekor hasonló megközelítésekre lehet szükség, ahol a vizuális kommunikáció ismét központi szerepet játszik.
A jövő lehetőségei és a művészet szennyezése
Odilon Redon munkái a kiállításon szorongást idéznek elő, a lélek rejtett világának kibővítésével és a belső tapasztalatok feltárásával. Az apokaliptikus víziók a művészet eszköztárán keresztül képesek megbecsülni a mélyebb lelki állapokat és azt, ami a jövőben fenyegeti az emberiséget. Az ezen a kiállításon bemutatott munka sokkal inkább reflektál a középkori vallási apokalipszis-koncepciókra, mint azt a kortárs helyzet indokolja.
Minding the crises and disasters in our world shouldn’t transmute into mere aesthetic experiences. A művészet nem feladata, hogy konkrét megoldásokat kínáljon, mégis fontos szerepet játszhat az egyéni és közösségi cselekvési lehetőségek beemelésében a kollektív diskurzusba, hogy az apró tetteknek is értelmet adjunk.
Gellér Judit írása.
A kiállítás megtekinthető a Szépművészeti Múzeumban, csütörtök és vasárnap között, 2026. szeptember 20-ig.
