„Mindig el kell veszíteni egy darabot önmagunkból ahhoz, hogy az élet menjen tovább?”
A Könyvhét közeledtével naponta osztunk meg részleteket az Év Gyerekkönyve Díj zsűrijének által kiemelt műveiből, ma a legjobb elsőkönyves műfordítást bemutatva. Száz Joli francia nyelvből fordította Anne-Laure Bondoux regényét, amely „egy modern mese, beavatásregény, ami a szeretetről, a túlélésről és a reményről szól.” Az Amíg életben vagyunk című könyv az Esti Kérdés Kiadó kiadásában jelent meg, amely azért jött létre, hogy ezt a csodálatos történetet a magyar közönség számára elérhetővé tegye, remélve, hogy a kötet ugyanolyan hatást gyakorol az olvasókra, mint a kiadó munkatársaira.
„Nagyon szeretem, amikor a történet mellett maga a szöveg ragad meg, ilyenkor automatikusan fordítani kezdem a fejemben. Itt is, már olvasás közben próbálgattam a különböző magyar fordításokat, a nyelvi fordulatokat, hogy melyik illene igazán az eredeti mondatrészhez. A legnagyobb kihívás az volt, hogy elkerüljem a pátoszt, miközben a szöveg erősen vonzza azt. Arra kellett vigyáznom, hogy ne essak bele ebbe a csapdába, tehát maradjak annál a pontos mértéknél, amely a szerző sajátja, hogy modorosság nélkül tudjam visszaadni azt az értékes, tartalmas és csodaszép szöveget, amellyel elmesélte ezt a rendkívüli történetet” – osztotta meg benyomásait Száz Joli.
A könyv egy részlete: Árnyék és fény
Aznap a folyóparton Hama és Bo őrült fogadalmat tettek egymásnak: amíg életben vannak, soha nem hagyják el egymást. A séta után hazatértek kis szobájukba, ahol a szerelmük született, és hamarosan a gyermekük is megszületik. Bo kicserélte az ablaktáblákat, nagy fahasábokat tett a kályhába, és a szomszédokból tojásokat, hagymát szerzett, hogy vacsorát készítsen. Az asztalon letakarta a szerszámokat, terítőt tett rá, és meggyújtott egy gyertyát. Hama leült mellé, egyetlen tányérjuk és villaik voltak, amit együtt ünnepeltek. A gyertya fényében próbálták elfojtani az öröm és bánat, félelem és fáradtság miatt feltörő sírást.
Bo aztán valamit szeretett volna mutatni Hamanak, és kérte, hogy üljön az ágyra. Hama engedelmeskedett, hallotta, ahogy Bo tologatja a bútorokat, miközben egy lenyűgöző díszletet készített. Amikor felgyújtotta a lámpát, Hama megdöbbenve nézte, ahogy a háttérből fény derült egy acélból készült árnyékszínházra, amely egy varázslatos világot nyújtott: kusza háztetők, galambok, ablakok és törékeny árnyak igéző tánca. Érezte, hogy Bo milyen ügyes alkotó, aki a gyár romjaiból hozta létre ezt a gyönyörű művet.
Amikor Bo bemutatta az árnyékszínház csodáit, Hama elragadtatva figyelte, ahogy a fiatalkorú Melkior egy sétabotot tartva lépkedett a színpadon. Bo büszkén mesélte, hogy minden jelenet Hama és Bo történetét meséli el, egészen a katasztrófa napjáig. Hama mélyen csodálta Bo tehetségét, aki egy varázslóvá vált a saját szemében, és ráébredt, hogy az életben való előrehaladáshoz néha el kell veszítenünk valamit önmagunkból.
Az Esti Kérdés Kiadó által kiadott könyvet Simonyi Cecília illusztrálta, és 13 éven felülieknek ajánlják, akik készülnek felfedezni egy varázslatos világot tele érzelemmel és mély gondolatokkal.
