Három budapesti centrumkórháznak sincs kötelező eljárásrendje az öngyilkossági kísérletet túlélők ellátására
A Központi Statisztikai Hivatal adatsora szerint 2025-ben Magyarországon 121, 12–29 év közötti fiatal halt meg öngyilkosság következtében. Az országos öngyilkossági halálozás egy év alatt 7,3 százalékkal, 1601-ről 1484-re csökkent. A 25–29 évesek körében ugyanakkor 56-ról 67-re, csaknem húsz százalékkal nőtt a halálesetek száma: ebben a korcsoportban 2025-ben az öngyilkosság volt a vezető halálok.
Három budapesti centrumkórház – a Budapesti Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet, a Dél-budai Centrumkórház Szent Imre Egyetemi Oktatókórház és az Észak-budai Szent János Centrumkórház – közérdekű adatigénylésre adott válaszai szerint egyik intézménynek sincs írásban rögzített helyi eljárásrendje az öngyilkossági kísérletet túlélők kockázatfelmérésére, kötelező pszichiátriai konzíliumára, hazabocsátására vagy utánkövetésére. A válaszok szerint ilyen belső szabályzat megalkotására nincs jogszabályi kötelezettségük.
A Szent Imre és a Szent János Kórház sürgősségi osztálya nem alkalmaz strukturált, nemzetközileg validált szűrőkérdőívet vagy rizikóbecslő skálát. A Péterfy Kórház válasza szerint a rizikóbecslő skálák használata náluk nem kötelező, a döntés a vizsgáló orvosé. A kórház szerint ezek az eszközök hasznosak lehetnek, de „a biztonság hamis érzetét” is adhatják, a vizsgáló orvos pedig a szakmai szabályokra és az osztály 44 éves szakmai tapasztalatára támaszkodik.
Egyik intézményben sincs írásban rögzítve, mikor kötelező pszichiáter szakorvost bevonni – ez mindenhol a sürgősségi kezelőorvos egyéni mérlegelésének tárgya. Nincs rögzített feltételrendszer a hazabocsátásra, és egyik kórház sürgősségi osztálya sem működtet belső utánkövetési eljárásrendet a betegek célzott visszahívására vagy a hozzátartozók felkészítésére.
A Semmelweis Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem kutatói 2025-ben közölt tanulmányukban megállapították: „Magyarországon jelenleg nem működik olyan egységes, nemzetközileg validált öngyilkossági kockázatbecslő protokoll, amely az alapellátástól a pszichiátriai osztályokig lefedhetné az egészségügyi ellátórendszert. A szuicid veszély felismerése és kezelése így nagymértékben a klinikus egyéni megítélésére épül, ami a gyakorlatban jelentős variabilitáshoz és ellátási egyenlőtlenségekhez vezethet.”
A kórházi válaszok alapján egyik intézmény sem rendelkezik belső eljárásrenddel az akut szuicid krízisbe került kiskorúak ellátására: nincs rögzítve a felügyelet nélküli távozás megakadályozása, a gyermek- és ifjúságpszichiátriai konzílium kötelezővé tétele, a törvényes képviselő értesítése vagy a gyermekvédelmi jelzőrendszer riasztása. A Szent Imre Kórház válasza ezen a ponton a legrészletesebb: „Nem alkalmazunk, mert ez gyermek- és ifjúságpszichiátriai feladat” – válaszolta az intézmény. A kórház ugyanakkor hozzátette: „az Eütv. 16. § (6) bekezdésének helyes értelmezése mellett a 16. életévét betöltött fiatal egészségügyi ellátás igénybevételét illetően cselekvőképes. Saját maga dönthet kórházi ellátása igénybevételéről.”
A Központi Statisztikai Hivatalhoz intézett kérdésre, hogy rendelkezik-e adattal arról, hány esetben következett be öngyilkosság a pszichiátriai fekvőbeteg-ellátásból történő elbocsátást követő 7, 14, 30, illetve 90 napon belül, a hivatal azt válaszolta: ezekkel az adatokkal nem rendelkezik, és nem tudta megjelölni azt a szervet sem, amely ezek adatgazdája lehetne. Az Egészségügyi Minisztériumhoz intézett, ugyanilyen tárgyú megkeresésre a törvényes válaszadási határidő lejárt, válasz azonban nem érkezett. Így jelenleg az sem tisztázható a rendelkezésre álló hivatalos adatokból, hogy a 2025-ben öngyilkosság következtében meghalt 121 fiatal közül hányan részesültek korábban sürgősségi vagy pszichiátriai ellátásban.
Ha Ön vagy a környezetében bárki krízishelyzetben van, hívja a mobilról is ingyenes, éjjel-nappal elérhető lelki elsősegély telefonszolgálatot a 116-123-as számon, vagy közvetlen életveszély esetén tárcsázza a 112-t.
