Hortobágyi gulyások a tűző napon
Amikor valaki a Hortobágyra látogat, az élménye olyan, mintha egy kazah sztyeppére érkezett volna. A végtelen, sárgás árnyalatú síkság a kiégett fű miatt szinte elfeledteti az emberrel a városi élet kényelmét, miközben a fák csak kilométerek távolságából sejlenek fel. Az időjárás szélsőségei itt nemmerülnek el a diskurzusokban, hiszen a gulyások intenzív tapasztalatai alapján ihletődnek. Ők azok, akik igazán megszenvedik a klímaváltozás következményeit.
Bár a Hortobágyot sokan csupán turista szemmel járják be, néhányan úgy döntöttek, hogy életüket a pusztán töltik. E gulyások számára a megpróbáltatások mindennaposak, a klímaviszonyok és a hőség sokkal inkább kihívást jelentenek, mint az átlagos munkavállalók számára. Az idei esztendő egyik legmelegebb napját kihasználva, a Hortobágy gulyásaival beszélgetve belekóstolhattunk abba, hogyan végeznek feladatokat és hogyan élik meg ezt a kemény életformát.
Pásztorvér a pusztán
Délelőtt, a legnagyobb hőségben érkeztünk a Hortobágyra; a gulyások csak délelőtt 11-ig munkálkodnak, mivel noha forróság van, a jószágok érdekében maximálisan kihasználják a nap hűvösebb óráit. Kosina Péter, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. számadó gulyása a túlórázott gulyásokat összefogó műszakvezető szerepét tölti be. Az ő feladatkörébe tartozik 16 gulyás irányítása, akik felelősek nyolc gulya 1740 szürkemarhájáért. Kosina nemcsak mint vezető, hanem mint gulyás is dolgozik, saját jószágait is kihajtja nappal a pusztára.
Kosina Péter igazi pasztorcsalád sarja, hiszen mindkét felmenője juhász volt. Már 14 évesen nagyszülői hagyományait követve juhászként kezdett dolgozni, később, négy évtized elteltével gulyás lett. Jelenleg 23 esztendeje van a szakmában, és 11 éve tölti be számadó pozícióját.
A gulyás életstílusa
Kezdetben a munka sokkal nehezebb volt, mivel alig volt szabadnap. Az 1990-es évektől viszont egyre inkább a munkaidőre váltottak, miközben a pásztorszállások is modernizálódtak. Ma már hűtő, mikró és egyéb alapvető szükségletek vannak a szállásokon.
Péter felesége, aki az egyetlen női gulyás a cégnél, vele együtt állja a pusztát, felváltva dolgoznak, mindketten kitüntetésben részesültek a munkájukért. Gyerekeik is követték a családi példát, fiuk jelenleg csikós számadó, míg lányuk telepvezető a Mátai Ménesnél. Péter mosolyogva mondta: „Már unokáink vérében is folytatódik a pásztorság.”
A gulyás szakma kihívásai
A gulyásság sajnos egy eltűnőfélben lévő mesterség. Fiatalokat találni a szakmához nehézkes, és sok esetben a pályakezdők hamar feladják a munkát. A szakma vonzóbbik oldalát könnyen felfedezik a fiatalok, de a valóság, amely az állatok mellett a pusztán tartózkodást jelenti, gyorsan elriasztja őket.
„Sokan unatkoznak, inkább a telefonjukat nyomkodják, mintsem a jószágokat figyeljék. A nap heve és az eső elől menekülve gyakran feladják,” mondta Kosina. „Gulyásnak születni kell, mert az marad meg a szakmában, aki erre hivatott. A családi örökség tovább él, de sok pásztor családban a fiatalok inkább más foglalkozást választanak.”
A magány súlya
A technikai újítások, mint a villanypásztorok és a modern fejőgépek sem segítenek a helyzeten. Kosina Péter elmondása szerint az agrárvállalkozások ezekkel az eszközökkel akarják csökkenteni a munkaerőszükségletet, míg a Hortobágyi cégben mindenki a saját feladatát végzi. „Nálunk a gulyás gulyás marad, a traktoros pedig traktoros,” tette hozzá.
A gulyások átlagéletkora 30-40 év, de az új munkavállalók megtartása nehéz feladat. Elmondta, hogy eddig segítettek az új jövevények felvételében, rendszerint részletes tájékoztatóm beszélnek a munkakörülményekről és a követelményakról.
Bár a gulyás élete sok kihívást jelent, az igazi hivatástudat és a munka iránti szeretet teszi lehetővé, hogy a pusztán gulyásként dolgozzanak, sokkal inkább mint puszta foglalkozás.
