Felfedezés a Pesti Gettó Történetében
Az „Látod?” című hangséta, amely egy különös és provokatív művészeti projekt, sokkal több mint csupán egy séta Budapest belvárosában. Prokob Boróka és KissPál Szabolcs, a két alkotó, aki korábban az emlékezet archiválását és társadalmi kérdések felvetését tűzte ki célul, most egy új, eredeti formátumot mutat be, amely szoros kapcsolatban áll a város történetével és a zsidóság örökségével. A Tom Lantos Intézet kérésére készült, kezdetben a pedagógiai program keretein belül, ám végül önálló művé vált, amely egy új perspektívát hoz a pesti gettó történetébe.
A hangséta interaktív formája lehetővé teszi a résztvevők számára, hogy a letöltött Echoes alkalmazáson keresztül saját maguk tapasztalják meg a pesti gettó történelmét, közel hatvanöt évvel a német megszállást követően. Az utazás során a hallgató egy fotóriporter szemén keresztül ismerheti meg az eseményeket, aki később gettórendészként tevékenykedik. A narráció időrendben vezet minket végig a téren, a sétát meghallgatni bárki számára elérhető, aki rendelkezik elegendő idővel és egy fülhallgatóval.
A mű különlegessége a párhuzamos narratíva, ahol Prokob Boróka női hangja instruálja a résztvevőt, míg Erlich Gábor férfi narrátora a cselekményt részletezi, dokumentumokból olvasva. A séta során a vizuális élmény kiegészül a tizennégy megállóból álló térképpel, amely az audioanyagokkal együtt segíti a hallgatót, hogy a gettó életének valóságát elképzelje. A mű célja nem csupán informálni, hanem érzelmi reakciót is kiváltani a hallgatókban, akik a gettó utolsó napjainak történetébe nyernek betekintést.
A hangséta különböző hangszereit és a zsidó közösség hagyományait, mint például a Lechá Dodit, amelyet a szombatfogadás során énekelnek, szintén beépítették a narratívába. Ezzel a múltat összekötik a jelen hangjaival, lehetőséget adva arra, hogy a hallgatók ne csak a történelem dokumentumaival találkozzanak, hanem a közösség szellemiségét is átéljék. A hangséta sloganje, miszerint „Ő nem azt látja, amit te, egy térben vagytok, de más időben”, a mű egyik legfontosabb üzenetét hordozza: rávilágít arra a vákumra, amely a közelmúlt és a régmúlt között feszül, és az emlékezet kíméletlen romjaira utal.
Egy másik jelentős aspektusa a projektnek, hogy a hang mint médium nem csupán a történelem elmesélésére szolgál, hanem a trauma feldolgozásának egy eszköze is. A mű reflektál a hallgatással és a felejtéssel kapcsolatos társadalmi gyakorlatokra, bemutatva, hogy a hang hogyan képes leleplezni a társadalmi igazságtalanságokat. A résztvevők aktív cselekvőként vesznek részt a sétán, így saját képzeletüket is bevonva a történet megértésébe.
Prokob Boróka és KissPál Szabolcs munkássága a hang és emlékezet kapcsolatának jelentőségére is felhívja a figyelmet, azzal a céllal, hogy kiemelje a zsidóság történetének láthatatlan szálait. A séta végpontja nincs fixálva, hagyva a résztvevőnek, hogy a városi zajban felfedezze a múlt elnémított hangjait. A projekt során a város folyamatos változása is fontos szerepet kap, hiszen a mű a szüntelenül alakuló városi tájban éri el hatását.
Összegzésképpen a „Látod?” hangséta nem csupán egy művészeti élmény, hanem egy alternatív emlékmű is, amely a történelmi és személyes emlékezet feszültségéből építkezik. Az alkotók innovatív megközelítése révén ez a projekt arra ösztönöz, hogy a jövő generációi számára nem csupán a múltat tanulmányozzák, hanem a vele való interakciót is felvállalják, az emlékezet és a felelősségvállalás linkjeit erősítve meg. Azáltal, hogy a városi környezetben eluralkodó csendet és hallgatást aktiv noszogatást jelent a társadalomnak, a hangséta értékes és elgondolkodtató újraformálása a holokauszt emlékezetének.
