Koreográfált Tárgyak és Izgő-Mozgó Testek egy Pazar Hollandiában
A híres Voorlinden Múzeum, amely Wassenaarban található, mindössze tizenöt percnyire helyezkedik el Hága nyugalmától. A környék, amely gazdag vizes élőhelyekben és zöld területekben, egyedi madárvilágával hívogatja a látogatókat. E régió zöld felületei a városi élet ellenére is megőrizték természetes állapotukat, hiszen itt még élnek vadludak és récék, ami éppen ellentmond azoknak a nézeteknek, hogy Hollandia mindent maximálisan kihasználna, és így nélkülözne a „rendezett” élőhelyekből.
A Voorlinden Múzeum, amit a Caldic vegyipari cég tulajdonosa, Joop van Caldenborgh alapított, különleges otthont ad kortárs művészet kiemelkedő alkotásainak, többek között Louise Bourgeois, Francis Bacon és Yayoi Kusama munkáinak. Jelenleg a múzeum William Forsythe kiállításának ad otthont, aki a koreográfia és a tér kapcsolatának egyedi megközelítésével hívja fel magára a figyelmet.
Forsythe munkái nem csupán egyszerű objektumok, hanem a helyzetek és cselekvésből született terek, amelyek az emberi mozgást nem irányítják, hanem a térben levő tárgyak mozgását koreografálják. Például a „Nowhere and Everywhere at the Same Time” című installáción több száz inga függ a plafonról, melyek önálló mozgásra ösztönzik a látogatót, aki próbálja elkerülni az ütközést, mintha egy balett-táncos lépéseit utánozná. A telepített tárgyak nem csupán statikus elemként léteznek, hanem interakcióra buzdítanak.
Az installációt kísérő hangok, mint például géppisztolyropogás, új értelmet adnak a mozgásoknak, s így egyfajta küzdelmet jelképeznek. A mozgásokat tehát nemcsak az ingák, hanem az egész tér dinamikája határozza meg. Forsythe művészete reagál a kortárs művészetben megjelenő performatív elemekre, amelyek az utóbbi években nagy szerepet kaptak a kiállításokon.
A „The Fact of Matter” című munkájában Forsythe gyűrűket felfüggesztve tesz kísérletet a fizikai határok felfedezésére, ahol a látogató azzal, hogy megpróbál mászni rajtuk, teszteli a saját mozgását és koordinációját. Ezen installációknál a minimalista formák szintén teret adnak a szabad mozgásnak, ami a résztvevő számára akár elkerülhető is. A „A Volume” című kiállítási részlettel Forsythe a mozgás határait radikálisan meghatározó térélményt teremt, amely bárki számára nyitott, miközben az otthoni végtenesség érzésével játszik.
A nézők sokféleképpen közelíthetik meg Forsythe munkáit, ami megnyitja az utat a filozófiai reflexiók előtt, hiszen felveti az emberi szabadság és a létezés mibenlétét. A koreográfiai tárgyak nem kérik az emberi részvételt, hanem önálló létezők, amelyek a művészet és a társadalom viszonyát is felkérdőjelezik.
A kiállítás, amely Wassenaarban zajlik, mélyebb vizsgálatra is hívja a közönséget. A „Stillness in the Storm” című gyűjteményi kiállítás a nyugalomra és lassulásra ösztönöz, míg Anouk Kruithof „Universal Tongue” elnevezésű videóinstallációja humorral és ironikus perspektívával közelíti meg a tánc és a mozgás sokszínűségét, bemutatva a közösségi táncformákat a világ minden tájáról. A múzeum által reprezentált művészet tehát nem csupán esztétikai élményt nyújt, hanem mélyebb társadalmi és filozófiai összefüggésekkel is foglalkozik.
Összességében Forsythe koreográfiái és installációi új utakat keresnek a mozgás, spazio és anyag viszonyában, mivel a hagyományos értelmezéseket meghaladó új jelenségeket fognak össze, ezáltal létrehozva a kortárs művészet különleges dimenzióját, amelyben a nézők önálló felfedezőkké válhatnak.
