Az Éjfél Utáni Budapest: Ünnepi Technóval Teli Esték
A budapesti technopartik megjelenése a város ünnepi eseményei között egyfajta kultúrává vált, amit most az augusztus 20-i Nemzeti Ünnep keretében élhettek át a helyiek. Az esemény, amelyet a 11. kerület önkormányzata jegyzője engedélyezett, egészen hajnal 2-ig tartott, és sokak szerint már önmagában ez a tény is mesébe illő. Azonban amíg a bulizók öröme egyeseket magával ragadott, mások a dübörgő basszusokra ébredve tapasztalták, hogy a rendezvény hangjelei a város távoli pontjain is erőteljesen érezhetőek voltak.
Olvasóink visszajelzései alapján a II. kerületi lakosok közül többen rendkívül zavarónak találták az eseményt. Egyikük, aki a Széll Kálmán tér közelében lakik, arról számolt be, hogy a füldugó használata ellenére is felébresztette a zene azokban az órákban. Az aggodalmak nem csupán az éjszakai nyugalom megzavarása miatt fogalmazódtak meg, hanem az állam által a lakásokban való zavarás miatt is, amely mélyen megalázónak tűnik számukra.
Ez a lakó ebből a szempontból nézve a többi közszereplő tevékenységét is bírálta, mivel saját véleménye szerint minden esemény, amely ilyen éjszakákhoz vezet, aláássa a közbizalmat. A megnyilvánulásai között említette, hogy az állam, amely elvileg szolgálni hivatott, különös módon nem további jótéteményekkel, hanem a pihenésüket zavaró bulikkal ajándékozza meg a választókat.
Az esemény helyszínéül szolgáló Műegyetem rakpart nemcsak a belváros szívében található, hanem a szombati bulira érkezők tapasztalatait is döntően befolyásolta. Az ünnep alkalmából szervezett partit Carl Craig és Nina Kraviz neves DJ-k vezették, a zene olyan nagy távolságokig eljutott, hogy Kőbánya nyugati részén is hallható volt. A város más részein élők is jelezték: a basszus olyan intenzitással szólalt meg, hogy már messziről érzékelni lehetett a lüktetést.
Vannak, akik a Duna-parti élményről számoltak be, amelyet mint „megrázó” élményként írtak le, és jelezték, hogy a helyi képviselő Facebook-oldalán is említették problémájukat. Mások inkább a Kossuth térre vonultak volna ki, ahol a diszkóélmény izgalma elérhetőbbnek tűnt számukra.
A hangos basszus nem csupán a II. kerületben, hanem Budapest más kerületeiben is rendkívüli módon megzavarta az éjszakát. Zuglóban, a Lehel téren és a VI. kerületi Rippl-Rónai és Podmaniczky sarkán szintén élvezhették a bulit még csukott ablakok mögül is. Az egyik olvasó tapasztalata szerint, miközben előzőleg Óbudán laktak a Sziget fesztivál közelségében, ez a buli felülmúlta a korábbiakat.
Az események kapcsán felvetődtek olyan kérdések is, mint például: „Mi köze van a tuctuc zenének az államalapítás ünnepéhez?” Egy újabb levélírónk hangsúlyozta, hogy nemcsak a fiatalok, hanem a középkorú és idősebb generációk is szeretnék megtapasztalni a kultúrált ünneplést.
A párhuzamosan érkező pozitív visszajelzések azonban nem maradnak figyelmen kívül. Egy olvasónk kiemelte, hogy a Szent Gellért térről megközelítve a helyszínt a szervezés igazán profinak tűnt, a helyettek tisztán, a hangosítás megfelelően kivitelezve valósult meg. Az éjszaka végén egyesek örömmel tapasztalták, hogy még hazafelé menet is hallani vélték a zenét, ami a buli varázsát még inkább felerősítette számukra.
Ahogy az éjszakák folytatódtak, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Budapest, mint ünnepi helyszín, nemcsak a város történelmét, hanem annak zenei kultúráját is feleleveníti – függetlenül attól, hogy a basszus zaja mennyire van a középpontban.
