Tragédia a kórházakban: 353 baba sorsa került veszélybe
Miközben sok gyermek örömmel bontogatja az ajándékait otthon a Mikulás napján, több száz kis társa még mindig kilátástalan intézményi körülmények között él. A TASZ felhívja a figyelmet arra, hogy a kormány a szakmai tiltakozások ellenére újabb tömegintézményeket hoz létre, ahelyett, hogy a csecsemőket a családjaikhoz vagy szerető örökbefogadó szülőkhöz, nevelőszülőkhöz juttatná.
A mai napon levelet írtunk több száz képviselőnek, mind kormánypárti, mind ellenzéki politikusnak, hogy figyelmeztessük őket: most van itt az utolsó lehetőség, hogy megmentsék a kórházakban maradt babák életét. A helyzet sürgős megoldást követel; a jogokat tiszteletben tartva, családi elhelyezést kell biztosítani minden érintett kisgyermek számára.
A szerencsésebb gyerekek ma reggel boldog izgalommal várták a Mikulást, míg a nehezebb sorsú kortársaik a kórházak rácsos ágyai között töltenek el egy újabb napot, ami nem különbözik a múlt sötét napjaitól. Ők is megérdemlik, hogy családjuk szeretetét, az öleléseket, ajándékokat élvezzék.
A miskolci kórházban hónapok óta várakozó 72 gyermek élete most valamelyest megváltozik, de nem úgy, ahogy azt szeretnék. Nem térnek vissza családjukba, és nem kerülnak szerető örökbefogadó szülőkhöz, csupán az egyik kórházi szárnyból egy másikba kerülnek, ahol a patológia és hospice részleg között megnyitott csecsemőotthon várja őket. Ahelyett, hogy családi környezetben nőhetnének fel, újabb intézménybe kerülnek, ahol a helyzet csak annyiban változik, hogy esetleg szebbek a falak.
A gyermekvédelmi szakma tiltakozása nem állt meg, hiszen a kormány büszkén hirdeti, hogy szerintük ez a helyes megoldás a 353 baba számára. Pedig ez a felgyorsított intézményesítés tragédia, amely nemcsak ezeknek a gyermekeknek, hanem a szakmának és az egész társadalomnak is fájdalmas következményekkel jár.
Számos kisgyermek családja várja őket haza. Az elmúlt évben számos esetben derült ki, hogy sok kisgyermeket értelmetlenül állítottak meg szüleikkel való kapcsolatukban; bántalmazó intézményekbe kerültek, ahol komoly sérüléseket szenvedtek el. Noel olyan súlyosan bántalmazták, hogy családja szerint maradandó károsodásokat szenvedett. Marianna hosszan küzdött azért, hogy visszakapja kisfiát, akit jogtalanul vettek el tőle. A családok, akiknek gyermekeik várakoznak, kétségbeesésben tengetik napjaikat, miközben a kisbabák intézményben maradnak.
Ezek nem elszórt esetek, hanem egy rendszerszintű problémát jeleznek. A jogsértések, amelyek a TASZ-hoz eljutnak, a jéghegy csúcsát jelentik. Az elemzések és jelentések szerint a kórházban lévő baba legalább harmada jogsértően került el szüleitől. Ebből fakad, hogy minimum 120 gyermeket most azonnal hazagondozhatnánk a családjukba.
Vannak gyermekek, akikről valóban lemondtak, de sokan mások csak azért szenvednek intézményekben, mert a gyámhatóság kegyetlen döntései áthúzták a családjaik életét. A kegyetlen rendszer, amely elengedhetetlenné tette, hogy a gyermekek szerető családoktól távol éljenek, megköveteli, hogy a gyámhatóság hatékonyan és empátiával kezelje a helyzetet.
Azok a gyermekek, akiket nem lehet hazagondozni, de nem mondtak le róluk, nevelőszülői családokhoz kell, hogy kerüljenek. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye és a magyar jogszabályok is arra figyelmeztetnek, hogy csecsemőotthonokat létrehozni jogsértő. A gyermekek megfelelő családi elhelyezése kritikus, hogy elkerüljék a feldolgozhatatlan traumákat és a gyermekvédelmi rendszer hiányosságait.
A TASZ arra figyelmezteti a politikai döntéshozókat, hogy az utolsó pillanatban, mielőtt a csecsemőket a frissen felállított intézményekbe rejtenék, fontos azonnali lépéseket tenniük, hogy ezek a gyerekek szerető családokhoz kerülhessenek. A tömegintézmények helyett minden gyermek családot érdemel!
Boros Ilona, a TASZ Esélyegyenlőségi és Önrendelkezési Programjának vezetője
