Rekord részvételi arány a magyar választásokon
Az április 12-én megrendezett magyar országgyűlési választás során a részvételi arány elérte a 79,55%-ot, amely hazai rekordnak számít a rendszerváltás óta. Habár ez a szám figyelemre méltó, a nemzetközi összehasonlításban elmarad a legmagasabb európai részvételi arányoktól. A részvételi listák alapján, hogy Magyarország felkerüljön az 1945 óta történt nemzeti választások részvételi rangsorának első harminc helyezettje közé, legalább 94%-os részvétel szükséges lett volna.
A statisztikák szerint a különböző európai országok választási részvételi adatai jelentős eltéréseket mutatnak. Például Albániában, Enver Hodzsa kommunista rezsimének bukása után, rekordmagas részvételi arányokat könyveltek el, míg a Csehszlovákiát követő két utódállamban is kiemelkedő adatok születtek. A rendszerváltás idején sok helyen a választási lelkesedés az első szabad választások során kiugróan magas volt, de ez általában néhány ciklus elteltével visszaesett. Manapság Csehországban és Szlovákiában a részvételi arányok inkább a 60-70%, Albániában pedig 50% alattiak jellemzők.
Az osztrák választások történetében a szavazók részvételi aránya a háború utáni első választásokkor 95% felett volt, és a következő években is hasonlóan magas szintet mutattak. A hollandok és a belgák szintén rendszeresen bővelkedtek rekordszámú szavazóban. Máltán, bár a szavazás nem kötelező, társadalmi elvárás lett a részvétel, és a kétpárti politikai rendszer miatt magas a törzsszavazói lojalitás. Liechtensteinben a szavazás jogilag kötelező, és a választók túlnyomó része levélszavazat formájában adja le szavazatát, ami szintén hozzájárul a magas részvételi arányhoz, bár a választásra jogosultak száma csupán 20-22 ezer fő körüli.
Az 1945 óta tartott parlamenti választások részvételi átlagának rangsorát a legnagyobb részvételi aránnyal rendelkező országok vezetik. Érdemes megemlíteni, hogy az európai demokráciák között a részvételi aránynak stabilán magas szintje van, azonban ragyogó különbségek figyelhetők meg az észak-nyugat-európai országok és a volt kommunista államok között. Az IDEA adatai alapján a parlamenti választásokon Belgiumban és Svédországban már évtizedek óta szinte minden választásra jogosult szavaz, míg a volt kommunista országokban a részvételi adatok általában közepes vagy alacsony szintet mutatnak. A skandináv államokban kialakult politikai kultúra a konszenzusra és kompromisszumnak köszönhetően erős koalíciós kormányzást eredményezett, míg a kommunista utódállamok politikai polarizációval küzdenek, ahol a bal-jobb, nemzeti-kozmopolita, vidék-város, valamint EU-párti és szeptikus ellentétek élesek.
Svájc esetében a parlamenti szavazások alacsony részvételi arányáért az a tény felelős, hogy az ország rendszeresen megrendez más szavazásokat, így a parlamenti választás csupán egy a sok közül, s nem kapja a kiemelt szerepet.
Ha a különböző országok választási részvételi rekordjait nézzük, megfigyelhető, hogy a második világháború utáni első magyar szavazás a szabadság jegyében zajlott, de a kiemelkedő részvételi arányok a fent említett országokban is megfigyelhetők. Míg egyes országok éves átlagai alacsonyabbak, egy-egy jelentős választás során, mint például a szegfűs forradalom után első portugál választás, illetve a háború utáni új alkotmányt követő olasz választás, rekordszámú részvételi arányok valósulhatnak meg.
Belorusz és Oroszország választási története is figyelemre méltó, mivel a belorusz 2004-es választások során 90%-os részvételi arányt mértek, azonban Aljakszandr Lukasenka hatalomra kerülése óta a választások nem tekinthetők szabadnak. Oroszországban Vlagyimir Putyin hatalomátvétele óta szintén elmaradtak a szabad dókatások, így a dumaválasztások sem számítanak szakszerűnek a demokratikus normák szempontjából.
