Gombák és tragédiák: Egy különleges ellenőrzési rendszer története Magyarországon
Tavaly nyári erdei kirándulásaim során egy figyelemre méltó jelenséggel találkoztam: a gombák szinte teljes hiányával. Pedig nem vagyok gombász, de eddigi tapasztalataim alapján a természetjárások során rendesen belebotlottam gombákba. A tavalyi év, különösen a száraz időjárás következtében, viszont megváltoztatta ezt a megszokott forgatókönyvet. Az ideális gombás időszakok elmaradtak, így nem csak én, hanem más gombaszakellenőrök is hasonlóról számoltak be.
A gombakereskedelmekben mind a mai napig megfigyelhető a gombák állapotának ellenőrzése, amit egy szakellenőr végez ingyenesen. Ez a rendszer Magyarországon a norma, azonban Európában példátlan – sok országban csupán helyi mikológiai társaságokat kérdeznek meg a gombák biztonságáról, míg másutt, mint Hollandiában, a gombaszedés teljesen tiltott.
A magyarországi gombavizsgálati rendszer nem jött létre könnyedén: egy sor tragédia és mérgezés indította el a változások sorozatát. Békési Barbara, a budapesti Vásárcsarnok gombaszakellenőre elmondja, hogy az 1950-es években rengeteg csapadék következtében hirtelen megnövekedett a gombaállomány. Az élelmiszerhiányos időszakokban emberek milliói indultak el gombát gyűjteni, a következmények pedig tragikusak voltak: 1953 nyarán több mint háromezren szenvedtek mérgezést, a halálozások száma meghaladta a 500-t. Ezt követően jelent meg először 1954-ben az országos minisztériumi rendelet, amely szigorította a gomba árusítás feltételeit.
Az első lépések már 1844-ben megtörténtek, amikor óvintézkedéseket tettek a gombákkal kapcsolatban. Azóta a gombásztanfolyamok elindításával és a népszerű gombásztúrák szervezésével folyamatosan bővült a tudásmegosztás és az ellenőrzési lehetőségek rendszere. Békési hozzátette, hogy az 1954-es jelentős változás óta csak 1982-ben történt újabb átalakítás, de azóta is szükség lenne folyamatos frissítésekre.
Vidra Gyula, aki szintén elkötelezett gombaszakellenőr, egyedi módon éppen katonai pályafutása alatt figyelt fel először a gombákra. Interneten tett kutatásai során találkozott az érdekes cafrangos galócával, ami később igazi szenvedélyét szülte. Az egyéves képzés során a résztvevők megtanulják az ország leggyakoribb gombafajtáinak azonosítását, de a tényleges szakértői munkához rengeteg tapasztalat és gyakorlat szükséges.
Vidra és Békési hangsúlyozzák, hogy a leggyakoribb mérgező fajták, mint például a gyilkos galóca, gyakori kihívások elé állítják a gombászokat. Az emberek sokszor hoznak be mérgező fajtákat, pedig a gombák piaci azonosítása során sok információ elveszik, hiszen a gombák megjelenése az erdőben sokkal könnyebben észlelhető. A forró időszakok után, amikor az emberek elgondolkodnak egy kirándulás során összeszedett gombákról, a gombavizsgálat iránti igény is megnő.
A gombák gyűjtése Magyarországon megengedett, de szigorú keretek között: a nem fokozottan védett területeken egy ember naponta legfeljebb két kilogramm gombát szedhet. A kereskedelmi gombászat viszont engedélyhez kötött, ami biztosítja, hogy a gombák a megfelelő helyen, a megfelelő kontroll mellett kerüljenek értékesítésre.
A gombaellenőrzés évről évre izgalmasan alakul, a változó éghajlat, a csapadék mennyisége, valamint az azt követő gombakészlet változásai mind hatással vannak a szakemberek feladatára. A környezeti változások véget vethetnek az évtizedeken át megszokott gombafajták tömeges megjelenésének, ugyanakkor új, ismeretlen fajták jelentkezésével is meg kell birkózniuk a szakellenőröknek. A gombászat tehát nem csupán egy hobbi, hanem folyamatos tanulást igénylő hivatás is.
