Gyerekkor egy festőművész árnyékában
Felnőni egy műterem falai között ugyanolyan természetes volt, mint bárki számára a vasárnapi rántott csirke. Szily Géza, a festő, akit az élet adott apámul, nem egyszerűen vásznakat töltött meg színekkel, hanem a mindennapokat formálta különös múzeummá. És ez a múzeum nem rideg vitrinekből állt; a kiállítótér: maga az otthon volt, ahol a festék és lenolaj illata szinte az alaptónust adta a légkörnek.
A lókoponya és a nyúlszar árnyékában
Az otthonunkat festékek, állványok és megannyi rejtélyes eszköz töltötte meg, de a legmeghökkentőbb tárgyak mindig a műterem sarkában bukkantak fel. A vágóhídról szerzett lókoponya, amely egy szöges kalapács ütőhelyének groteszk relikviájaként szolgált, talán mind közül a legijesztőbb volt. Ott voltak a nyúlszar golyócskák is, egy félresikerült húsvéti ajándék utóéletének emlékei. Az életünk és a művészet olyannyira összefonódott, hogy gyermekfejjel a lókoponyát éppoly normálisnak tekintettem, mint mások a családi porcelán figuráikat.
Természetesség a szokatlanban
Kati, a szüleim meztelen modell-barátja, annyira a mindennapok részévé vált, hogy már nem is tekintettem vendégnek. Elsősként rajzoltam őt, a lehető legnagyobb természetességgel, együtt apámmal és anyámmal a vászon előtt állva. Feszélyezettségnek nyomát sem láttam magamban akkoriban, csak visszatekintve esik le, mekkora élményt jelentett, hogy gyerekként más perspektívából láthattam a világot, mint a kortársaim.
A népi hagyományok találkozása a modern káosszal
A szüleim népművészet iránti rajongása is sajátos elegyet hozott létre. Az ágyvégeken festett minták – teljesen lemoshatók, hogy új motívum kerüljön helyükre – csodálattal töltöttek el. Fiatalként a paraszti kreativitás és a városi káosz határán álltam: teleírtam, összefestettem mindent, ami csak az utamba akadt.
A kartácsszögek és festőállványok világa
A festőállványok, vászontekercsek, spaklik és a rengeteg kartácsszög szintén beleszövődtek a mindennapjainkba. Egyszerre éreztem apámat egy csatát vívó várvédőnek, és egy apró munkaasztalok fölé görnyedő irodisták szimbólumának. Összetett világot jelentett, ahol a művészet általában nem szakadt el az élettől, hanem eggyé forrt azzal.
Szokatlan gyerekkor egy egyedi valóságban
A festékek illata, a tárgyak kavalkádja, a szokatlan emberek és helyzetek egyaránt részei voltak annak a különös világnak, amelyben nevelkedtem. A műtermek és festői életmód hatása alatt töltött gyermekkor mind a mai napig egyedivé és leírhatatlanná teszi az emlékeimet. Egy világ, ahol minden napot átszőtt a kreativitás és a művészet vibráló természete.
