Mit adtak nekünk a szarmaták?
Az ókori népek dicsősége változó, míg a keltáknak például Artúr király, a rómaiaknak Russell Crowe, a görögöknek pedig Stephen Fry adja a hírnevet, addig a szarmaták kifejezetten háttérbe szorultak. E nép hőstörténete szinte meg sem fogalmazódott, amit a BTM Aquincumi Múzeum új időszakos kiállításának címe is tükröz: „A pesti oldal új urai – Szarmaták Aquincum szomszédságában”. E kiállítás hősök helyett hétköznapi, de annál érdekesebb szarmaták életét mutatja be, akik nem egyetemes hírnévvel, hanem mindennapi történetekkel járultak hozzá történelmünkhöz. A kiállításhoz kapcsolódóan a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszéke is kiadott egy könyvet, amely tükrözi a szarmaták iránti érdeklődés elszorulását, félhomályba burkolózásukat és elfeledettségüket.
A látogatásom során azonban érdekes fordulatot vettem észre: eredetileg az „Az utolsó szállítmány” című kiállítást terveztem megnézni, ahol egy Horvátországban feltárt római kereskedőhajó kincseit mutatta be a múzeum. A hajó, amely az ötödik században süllyedt el, feltehetőleg Afrikából indult, italokat és olajokat szállítva. Az exponált kincsek között amforák, ólom mélységmérő és az élelemhez köthető tárgyak találhatóak, bemutatva tehát a hajó legénysége mindennapjait is.
A szarmata nép rejtélyei tovább gyarapodnak a kiállításon. Érdekes módon bíborcsigák is előkerültek a feltárások során, kérdés, hogy miért éppen ide hozták el a vázákat, hiszen a csigából készült festék nagyon értékes volt. A múzeumban feltárt kincsek egy része a Római Birodalom távoli részeiből, Aquincumban befutott tárgyakból tevődött össze. Mindez hangsúlyozza a helyi kereskedelmi kapcsolatok gazdagságát, a drága üvegedényektől kezdve a dísztálakig, lám, a rómaiak mennyire kiterjedt hatással voltak a helyi kultúrára.
A június 19-én megnyitott időszakos tárlaton árnyaltabb képet kaphatunk a szarmaták életéről, akik itt éltek Magyarország területén évszázadokon keresztül, azonban sajnos nem részesülnek olyan népszerűségben, mint rokon szkítaik. A szarmata közösségek története, gazdálkodásuk, harcaik és kereskedelmi tevékenységeik viszonylag kevés figyelmet kaptak a történelem során. Azonban nem csak a régészeti helyszínek, hanem a fellelt leletek, mint az amulettek, fegyverek és hétköznapi használati tárgyak, hozzájárulnak ahhoz, hogy megértsük, kik is voltak ők valójában. Az állandó kiállításon bemutatott császárszobrok például jól példázzák a rómaiak adta technikai fejlődést, hiszen a szobrok fejét cserélhették, elegendő volt csak az új fejet elkészíteni, amikor a császárról új bronz vagy márvány szobrot formáztak.
Sajnálatos azonban, hogy a szarmata leletek bemutatása, bár mennyiségüket tekintve hatalmas és gazdag, mégis hiányt szenved sok szempontból. Az új időszakos kiállítás kísérletet tesz arra, hogy eloszlassa a homályt, azonban folytatódik a bizonytalanság a köztudatban. A szarmata nép a történelem során maradandó hatással volt a környezetére, gazdaságilag és politikailag is jelentős szerepet játszottak, a Kiállításon viszont a szőlőtermelés, az élelemmel kapcsolatos kérdések és a sírleletek bemutatásán túl a hétköznapi élet aspektusaira fókuszálnak.
Végül, a látogatásom során kiderült, hogy a múzeum számos programot kínál, és nem csupán gyerekeknek, hanem felnőtteknek is érdekes aktivitásokkal szolgál. A Honfoglaló-szerű játék például lehetőséget biztosít arra, hogy interaktív módon mélyebb tudást nyerjünk a szarmatákról, és közben szórakoztató formában járhassuk be a múltat. Az Aquincumi Múzeum így nem csupán egy hely, ahol a múlt bőrfogalmai várnak, hanem egy élmény, amely egyben tudást is ad, és új perspektívát nyújt egy hosszú ideig elfeledett nép történetére.
(Aquincumi Múzeum, Budapest, 1031, Szentendrei út 135. Az időszaki kiállítás 2026. december 31-ig látogatható keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között, a régészeti park 9-től 18 óráig tart nyitva.)
