„A TESTEKRŐL NEM BESZÉLGETÜNK, HANEM ÍTÉLKEZÜNK”
A Dollár Papa Gyermekei legújabb, „Let’s go japan with the kids” című előadása egyedülálló lépés, amelyben a csapat alapítói, Ördög Tamás és Kiss-Végh Emőke közös író- és rendezői munkát vállaltak. Ez a feladat nemcsak kihívás volt számukra, hanem egy új szintre emelte a szakmai együttműködésüket is, hiszen korábban nem dolgoztak együtt így.
A darab kerettörténete rendkívül metateátrális: az előadás arról szól, hogyan születik egy előadás. Ironikus módon a legkönnyebben megérthető részben a szereplők szembesülnek azzal, hogy valójában nincs ötletük, hogyan kellene megvalósítaniuk a darabot. Kiss-Végh Emőkével beszélgettünk Japánról, az inspiráló utazásról és a meztelenség fogalmáról, amely a darabban is hangsúlyt kap.
A páros munkájából kiderül, hogy a közös gondolkodás iszonyúan nehéz feladat, különösen olyan háttérrel rendelkező művészek esetében, akik egyébként saját elképzeléseik szerint dolgoznak. Ördög Tamás és Kiss-Végh Emőke elismerik, hogy a közös hang megtalálása sosem egyszerű, de a közös élményekből való alkotás folyamata izgalmas kihívásokat tartogat számukra.
Az előadás első szakaszában a színészek, például Kiss-Végh Emőke, azt játsszák el, hogy nem tudják, hogyan kellene darabot rendezni. Ezzel a nézőkben az a benyomás keletkezik, hogy a színpadon a valóságot tükrözik vissza; az alkotási folyamat valóban annyira zűrzavaros lehet, mint amilyennek látszik.
Az előadás tartalmában a japán kultúra és életérzés is szerepet kap. A Fuji hegy és a tatami említése mellett Kiss-Végh szóló része teljes egészében Japánban játszódik. Ennek mélyebb jelentése van: a színésznő hangsúlyozza, hogy az élményeik sokkal inkább az érzéseikben és belső útjukban nyilvánulnak meg, mintsem abban, hogy pontosan mit láttak vagy tettek az ázsiai országban.
Kiss-Végh Emőke megerősíti, hogy Japán hatása nem csupán a látványban gyökeredzik, hanem az utazás által szerzett élmények mélyebb megértésével is összefügg, amely formálja a művészi létüket és identitásukat. Az előadás tehát nem csupán szórakoztat, hanem belemerít a színészek gondolataiba, érzéseibe is, ami még inkább gazdagítja a nézői élményt és az alkotás mögötti filozófiát.
A közvetlen, őszinte megközelítés a színpadon, a várakozások ellenére, valódi emberi kapcsolatokra és tapasztalatokra épít, amely köré az előadás érzelmi töltése épül. A Dollár Papa Gyermekei új produkciója nemcsak színházi élményt az ínycsiklandó kérdések és a színes előadások világában, hanem egy mélyebb utazásra is hívják a nézőket, ahol a valódi érzések és tapasztalatok kerülnek a középpontba.
Forrás: jo.444.hu/2026/01/06/a-testekrol-nem-beszelgetunk-hanem-itelkezunk
