A Szenvedélyes Nők: A Kudarcnak Álcázott Siker
Herendi Gábor új filmmel rukkolt elő, amely nemcsak a nézők, hanem a kritikusok haragját is felkorbácsolta. A „Szenvedélyes nők” című alkotás, amelyet 115 hosszú perceken át kellett méltányolnunk, egy felejthetetlen színházi élmény helyett csupán fárasztó kínzásnak bizonyult. Az első percekben tudtam, hogy semmi jót nem várhatok, de a végkifejlet minden várakozásomat felülmúlta. Dühítően hitvány filmsorozat, ahol a humor éppen úgy hiányzik, mint a logika.
Nem egy művészfilmes elitista vagyok, aki kizárólag bazári szenvedélyt keres a mozivásznakon. Az életem során már sokféle műfajban találtam örömet, legyen az a megható betétreklámok vagy a vígjátékok. De a „Szenvedélyes nők” messze van a romkom világától. E helyett a nézőket egy kinyújtott Família Kft.-részbe vezetik, tele kellemetlen reklámokkal és még kellemetlenebb poénokkal, amelyeket az elfeledett kabarék világából merítettek.
Végigültem a vetítést, amely során a film baljós hasonlóságokat mutatott a Szeszélyes évszakok és a Sas-kabaré között. A nagyszülők kalandjai, mint Szép Károlyné kalandja Vili Te Nagyon Hülyével, egyszerűen elcsépelt viccekké silányultak. Még Szép Károly és Hajnalkának a boltban zajló jelenete is inkább megütött, mintsem szórakoztatott volna. Sőt, a nagypapa titkai, amiért a sokat szenvedett Szép Krisztának kell szégyenkeznie, inkább felháborítóak, mintsem nevetségesek.
Ez a film még azoknak sem ad egy élvezhető szórakozást, akik a komfortzónájukon belül keresnek könnyed kikapcsolódást. Szép Cecília alakításán kívül, ahol még a hűtő belsejének realisztikus ábrázolása érdemel említést, más dicséretet nem tudok adni a filmnek, pedig nem vagyok túlzottan igényes néző.
Összességében a „Szenvedélyes nők” nem más, mint egy pocsék élmény, amely örökre nyomot hagy a vásznon, de nem a jó értelemben. Herendi Gábor legújabb filmje talán a közönségsiker útvesztőjébe ágyazódott, azonban valószínű, hogy csak néhány elkötelezett rajongója marad, aki ezt a borzalmas produkciót megpróbálja védeni.
