Vezetői tapasztalatok a légierő reformjáról
Kilián Nándor vezérőrnagy, a kecskeméti repülőbázis egykori parancsnoka, egy időszakos változást idéz elő a magyar légierő történetében. Távollétében is képes rálátni az eseményekre, amit a fiatalítás következtében ért véget a honvédségi pályafutása. Megjegyzi, hogy az orosz haditechnika dominanciáját sikerült visszaszorítani, és most teljes palettával fordulunk a nyugati irányok felé.
Némileg provokatív állításokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy a NATO védelme nem csupán közvetlen segítséget jelenti, hanem egy hosszabb távú elköteleződést is. Az eddigi fejlesztések és beszerzések a szövetségen belüli aktív részvételt igénylik, nem csupán passzív befogadást.
A légierő történeti visszatekintés
A múlt emlékezete rávilágít, hogy a kilencvenes évek közepén a magyar légierő drámai csökkenésen ment keresztül. A Gerecse program által a vadászrepülő ezredek jelentős része összeomlott, ami mély bizalmatlanságot okozott a haderőn belül. A hiányzó pilóták és képességek hirtelen eltűnése hatással volt a jövőbeni teljesítményre is.
A kilencvenes évek végén megjelent igény a MiG-29-esek leváltására, és az áttérés a Gripenek felé végül 2006-ban valósult meg. Még ma is kérdéses, hogy a 14 Gripen mennyire elegendő a valós védelmi igényekhez, hiszen a repülőgépek megbízhatósága és a harcászati képességeik meghatározóak a légvédelem szempontjából.
Időszerű fejlesztések és elvárások
Az eddigi katonai stratégiák értékelése során megfigyelhető, hogy a 14 harcászati gép, önmagában, nem elegendő a szövetség belső működésének fenntartásához. A harci repülők minimális mennyisége 48 körüli lenne ahhoz, hogy a nemzeti légvédelem szakszerűen fenntartható legyen. A valóságbeli repülőgépszám azonban ennél alacsonyabb, amit a kötelező karbantartási munkák mellett is figyelembe kell venni.
A helikopterek és légvédelmi rendszerek átalakulása
A régi orosz helikopterflotta mára modern Airbus H-145M és H-225M helikopterekből áll, ami egyértelmű jele a fejlődésnek. A légvédelmi rakétarendszerek is változáson mentek keresztül, 90-es évekbeli Mistralok után új, korszerű rendszereket vezettek be, amelyek a legmodernebb technológiákra építenek.
A Gripenek esetében a szoftveres frissítések folyamatosan zajlanak, amely további növekedést és fejlesztést ígér a jövőbeli harci helyzetekben. Az új repülőgépek beszerzése és az új technológiák integrálása elengedhetetlen a sikerhez.
NATO-tagság és védelmi kihívások
A katonai helyzet maradandó hatása, különösen a szomszédos háború fényében, még inkább kiemeli a NATO-tagság fontosságát. Kilián megemlíti, hogy egy szövetség tagjaként magunkra is tekinthetünk, amely a kötelező elvárásokat is magával hozza, és nemcsak a szavaikkal kell támogatni egymást, hanem konkrét eszközökkel is. A harci helyzetek minőségét a fegyverbeszerzés mellett az emberi tényezők, különösen a kiképzés és a személyzet megtartása is befolyásolják.
Sok nemzeti igény merül fel, de mindezeket a NATO követelményekkel harmonizálni szükséges. Néhány évtizednyi elmaradás miatt azonban a Magyar Honvédségnek sürgősen fel kell zárkóznia, hogy a szövetség elvárásainak eleget tudjon tenni.
A kiképzés költségei és jövőbeli kilátások
A pilóták kiképzése rendkívül magas költségekkel jár, hiszen egy vadászpilóta felkészítése körülbelül 800 millió forintot is kitehet. A Kanadai Képzési Program hosszú éveken keresztül biztosította a magas szintű képzést, azonban a jövőbeli program kérdéses, hogy képes lesz-e ezt a szintet fenntartani. A jövő redukálja a nemzetközi együttműködések lehetőségét, a jelenlegi helyzetben tehát sürgető a megfelelő kínálat megtalálása.
A légierő helyzetének lényeges megértése érdekében Kilián Nándor meglátásai nem csupán visszatekintésre szolgálnak, hanem az eljövendő lehetőségekre is rávilágítanak.
