Szegénység nem volt, és ma sincs – autokráciákban
Kemény István, a magyar szociológiai élet egyik legmeghatározóbb alakja 1970-ben botrányt robbantott ki, amikor szakmai körökben bevezette a közbeszédbe a magyarországi szegénységről szóló kutatásának eredményeit. Ekkor a hivatalos álláspont az volt, hogy Magyarországon szegénység nem létezik. Kemény kijelentései nemcsak a tudományos központokat, hanem a politikai elit figyelmét is felkeltették, ami szakmai pályafutásának drámai irányváltását eredményezte: elveszítette munkáját, kutatói tevékenységét ellehetetlenítették, végül emigrálnia kellett.
A Blinken OSA Archivum őrzi Kemény István iratait, és az ő emlékére készített előadásának teljes szövegével emlékezünk meg a szegényellenes autokráciákról. A távolság a demokratikus kormányzati működés és az autoriter rezsim között a pontos információk kezelésében rejlik. Míg a demokratikus rendszerek a hiteles adatokat használják fel a döntésekhez, addig az autoriter vezetés inkább elfojtásra törekszik, amikor a valóság kellemetlen aspektusai kerülnek fókuszba.
A New York Times 2025-ös cikkében a demokrácia állapotát vizsgálva azt állította, hogy Donald Trump kormánya próbálja kisajátítani az információkat, különösen a munkaerőpiaci statisztikák területén. A Munkaügyi Statisztikai Hivatal vezetőjének menesztése, ami a romló statisztikák közlésére reagált, figyelemre méltó példa az ilyen típusú manipulációra. Magyarországon hasonló trendek figyelhetők meg, ahol a Központi Statisztikai Hivatal is folyamatosan alulmérte a gyerekszegénységi rátát, melyről még a miniszterelnök is vitatott kijelentéseket tett.
Kemény István és a szegénység szocialista tabuja
Kemény István nem csupán a magyar szociológia úttörője volt, hanem a hazai szegénységkutatás is vele kezdődött. Az 1948-ban betiltott és az 1960-as években újjáéledő tudományos diskurzusban Kemény kiemelkedő szerepet játszott. Az MTA vitaülésén 1970-ben tett kijelentései, melyekben a szegénység valóságát taglalta, ellenállásba ütköztek. A Központi Statisztikai Hivatalnál folyó kutatás előzetes adatait ideologikus okokból elfojtották, amit a szociológus egy hónapos szerződésmódosításokkal próbált túléltetni, ám végül emiatt elveszítette állását.
A „szegénység” kifejezés használata tabunak számított, Kemény azonban kitartott amellett, hogy nem csak „alacsony jövedelmű lakosságról”, hanem valódi szegénységről kell beszélni. Az addigi jellemző kifejezések mögött megbúvó valóságot a saját kutatásaival kívánta alátámasztani.
Annak ellenére, hogy Kemény előadását az MTA folyóiratában nem közölték, a vita zárótanulmányát titkosították, így a szegénységszámítás korszakának befejezése kiszivárgott másolatai révén bontakozott ki. A blikkfangos definíciók és adatok az alábbiakat foglalták magukba: biztosítani kell mindenkinek a létfenntartáshoz szükséges eszközöket, ami magasabb szintű életminőséget és lehetőségeket jelentett a társadalomban. Az állításai alapvető változásokat sürgettek a szegénység felfogásában.
Újratermelődő szegénység: a szegénység következménye és forrása egyaránt
Kemény István későbbi kutatásaiban, még ha a körülmények egyre ellenségesebbé is váltak, a szegénységről szerzett nézeteit nemcsak nyilvánosan fejlesztette, hanem a következő generációs szociológusok képzésében is fontos szerepet játszott. Kiemelte, hogy a szegénység nem csupán az egyén állapotát határozza meg, hanem egy sokkal szélesebb rendszert is, amelyben a szegénységet a társadalmi mobilitás legyőzhetetlen akadályának tekintette.
Emigrációja után 1978-ban írt tanulmányában nyíltan foglalkozott a kelet-európai államok társadalmi politikájával, megállapítva, hogy az ottani vezetés nem törekszik a szegénység csökkentésére. Az államok hivatalosan tagadják a szegénység létezését, ám politikai stratégiáik elutasítják a szegényekkel kapcsolatos társadalmi felelősséget.
Kemény István munkásságának nem csupán publikációi az értékesek. Az általa vezetett kutatások mellett fiatal szociológusok közvetlen részvételével működött egyfajta iskolát, ahol a szegénységgel foglalkozó programok születettek, melyek közül kiemelkedik a Szegényeket Támogató Alap (SZETA). Tevékenysége és elkötelezettsége a szegényekkel szembeni szolidaritás nem csupán tudományos szempontból vált alapvetővé, hanem társadalmi szinten is a demokratikus ellenzék programjának részévé vált.
A Blinken OSA Archivum által szervezett, 2016-os emlékkonferencia keretében Kemény István munkásságát és a szegénység újragondolásának kérdését tárgyalták, melyek nemcsak a történelmi kontextusokban, hanem a jelenlegi társadalmi diskurzusban is relevanciával bírnak.
Forrás: osaarchivum.444.hu/2025/11/19/szegenyseg-nem-volt-es-ma-sincs-autokraciakban
