A Kossuth Rádió bemutatja a tizenkét éve betiltott hangjátékot
Kedd este a Kossuth Rádió adásában debütált a „Etetés” című hangjátéksorozat első epizódja, amely a korábbi években kiadott könyvemből készült. Az esemény jelentősége nem csupán abban rejlik, hogy a művet 2014-ben készítették, hanem hogy 12 éven át a cenzúra áldozata volt. A bemutató a közmédia múltjáról és a kulturális elnyomásról is tanúskodik, különös figyelmet szentelve a betiltott, közpénzből készült alkotásoknak.
Ez a felújított Rádió most először mutatja be a közönségnek ezt a sorozatot, amelyet eddig soha nem hallgathattak meg. A cenzúra működésének megértéséhez érdemes visszatekinteni a 2010-es évek politikai és kulturális környezetére, ahol a művészeti szabadság sok esetben háttérbe szorult.
A Rádió: Alternatív Magyarország nagykövetsége
A Magyar Rádió mindig is a szellemi alkotók központjának számított, ahol olyan neves írók, mint Ottlik és Mándy Iván ültek a mikrofonnál, és formálták a közönség elképzeléseit. A Rádió ehelyett a „Másik Magyarország” szimbolikus helyeként jelent meg előttem, távol a napi hírek felületes világától. Az első rádiós emlékek között ott szerepel a Toldi hangjátékváltozata, amely egy sötét szobában egy varázslatos élményt nyújtott. A cenzúra fényében az álmok és a valóság határvonalai elmosódni látszottak.
A hangjátékkal kapcsolatos élmények
2013-ban, amikor Turai Tamás dramaturg-rendező kereste meg, hogy lenne-e kedvem hangjátékot készíteni az „Etetés” című könyvemből, egyfajta elismerést éreztem. A stúdió atmoszférája lenyűgözött, hiszen a modern technológia és az elismert színészek körében találkozhattam a kreatív munka varázsával. Bánki Gergely, akit már személyesen is ismertem, és a hazai színházi élet több kiválósága segített abban, hogy az elképzeléseim életre keljenek.
A cenzúra árnyékában
A hangjáték bemutatója azonban szomorú fordulatot vett. 2014 tavaszán, mindössze néhány nappal az adás tervezett indítása előtt a Rádió értesített, hogy a darabot kicenzúrázták. A hírt hallva úgy éreztem, mintha valami értékeset maguktól az alkotásoktól vonnának meg, és a cenzúra kegyetlen valósága hirtelen valósággá vált.
Ez a tapasztalat nemcsak személyesen érintett, hanem rávilágított a közszolgálati média szerepére, a művészeti kifejezés szabadságának csorbítására is, amely mozgalmak és alkotások generációit hódította meg. A mostani bemutató remélhetőleg nemcsak az én történetem, hanem számtalan más, hasonlóan elnyomott mű inspiráló újraélesztése is lehet.
