A Legfelsőbb Bíróság Döntése Donald Trump Vámemeléseiről
2026. február 20-án az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága kimondta, hogy Donald Trump, az Egyesült Államok korábbi elnöke megsértette a szövetségi törvényt, amikor önkényesen, különleges jogkörre hivatkozva globális vámemeléseket rendelt el. A bíróság 6-3 arányban döntött úgy, hogy Trump túllépte hatáskörét, és ezt John Roberts főbíró fogalmazta meg. Az ítélet jelentős kudarcot jelentett a Fehér Ház számára, mivel a vámok Trump gazdasági és külpolitikai stratégiájának egyik legfontosabb eleme volt.
A vitatott intézkedések 2025 áprilisában kezdődtek, amikor Trump bejelentette a „Felszabadítás napját”, amely keretében több országra jelentős vámemelést alkalmazott. A bíróság azonban megállapította, hogy az elnök által hivatkozott sürgősségi jogkör nem elegendő ahhoz, hogy ilyen széleskörű vámokat állapítson meg.
A Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy az 1970-es években elfogadott International Emergency Economic Powers Act (IEEPA) problémás jogi keretet teremtett az elnöki intézkedések számára, mivel nem engedélyezi a vámok kivetését. Roberts hangsúlyozta: „Amikor a Kongresszus vámot engedélyez, ezt egyértelmű és szigorúan körülhatárolt módon teszi.” A bíróság tehát egyértelműen megállapította, hogy a kongresszusi felhatalmazás szükségessége alapvető, és annak hiányában az elnöki intézkedések jogszerűtlenek voltak.
A döntés nem tartalmazott konkrét útmutatást arra vonatkozóan, hogy mi történik a már befizetett, összesen 134 milliárd dollár összegű vámbevételekkel, amelyeket eddig a vámtarifákból szedett be az amerikai kormány. E jogi helyzet kezelése, mint Brett Kavanaugh bíró fogalmazott, valószínűleg bonyolult folyamatokat indít el a jövőben.
Ez az ügy az Egyesült Államok egyik legfontosabb gazdasági pere volt, és érintette a Trump által bevezetett „Felszabadítás napja” vámokat, valamint a különböző országok, például Kína, Mexikó és Kanada ellen kivetett magas vámokat is. Ezek a vámok számos esetben elérték a 145%-ot is.
Trump a vámemelések jogalapjaként az IEEPA-t használta, hivatkozva arra, hogy a törvény lehetőséget biztosít a vészhelyzetekben történő importszabályozásra. Az érintett vállalatok azonban sikeresen érveltek amellett, hogy az IEEPA nem ad jogalapot az elnök számára a vámok kivetésére, mivel a jogszabályban sem a „vám”, sem az „adó” kifejezései nem találhatóak meg.
