1985. december 27-e: A bécsi reptér terrortámadása
Kapus György, a MALÉV bécsi irodájának munkatársa, azon a napon különleges feladatot kapott: VIP-vendégeket kellett kísérnie a Bécsi Nemzetközi Repülőtéren, amit a helyiek inkább Schwechat reptérként ismernek. Az esemény időpontja 1985. december 27-e volt, amikor egy magyar művészekből álló csapat készült egy rövid turnéra Izraelbe. A társaság tagja volt Kibédi Ervin színművész, Ambrus Kyri énekesnő, Szegedi Molnár Géza parodista, Fábián János zongorista és Berényi Ottó színész. A csapat Budapestről MALÉV kisbuszokkal érkezett a bécsi reptérre, ahonnan repülővel indultak volna tovább.
Reggel 9 óra tájban a művészek éppen Tel Avivban szándékoztak megkapni az izraeli vízumot. Azonban Ambrus Kyri elfelejtette a fényképét, ezért Kapus elkísérte őt a terminálon belül egy fotóautomatához. Miközben ő a fényképért sietett, a művészcsapat többi tagja a check-in pultja előtt várakozott. Kapus már az emelet felé indult vissza, amikor váratlanul éles, pattogó hangok hallatszottak az alagsorból.
Rögtön lehasalt, ahogy látta, hogy valaki kézigránátokat dobott a tömegbe. Az első robbanást követően valami megütötte a hátát, majd felfelé kúszott a lépcsőn, ahol az izraeli El Al légitársaság biztonsági embere gépfegyverrel lőtt lefelé. Kapus visszaesett Ambrushoz a fotóautomatához, és rákiáltott, hogy feküdjön hasra.
Fábián János, aki a check-in pultnál állt, a női sikításokra reagálva hátrafordult, és három 8-10 centiméteres fekete fémgömböt látott a földön pattogni, mire azonnal hasra vetette magát. Az őrült robbanásokat követően gépfegyverropogás kezdődött.
Kibédi Ervin és Szegedi Molnár Géza egymás mellett próbáltak a pult mögé húzódni, amikor Szegedit eltalálta egy golyó. „Géza ott feküdt mellettem. Egyszer csak érzem, megrándul, és felkiált. Azt hittem, hogy az eséstől ütötte meg magát. »A lábam — mondta —, nem bírom mozdítani a lábam.« Megpróbáltam megfordítani, minél jobban a padlóhoz nyomni,” emlékezett vissza Kibédi a megtörtént eseményekre a Népszabadságnak.
A támadás során az akkor elhangzott legmegrázóbb mondat Szegedi Molnártól érkezett: „Meg fogok halni,” mondta, majd üzent valamit az édesanyjának, és azonnal elvesztette az eszméletét.
Ambrus Kyri, mint több társának szem- és fültanúja, fájdalmakkal teli, pánikszerű pillanatokat élt át: „Mindenfelé káosz, pánik, hisztéria volt. Láttam egy anyát, karjában a gyermekével; a kicsit golyó találta el.” Részletezte, hogy „egy talpalatnyi hely nem volt, ahol ne lett volna vér, leszakadt emberi testrészek, sebesültek.”
Az események háttérben súlyos, embert próbáló helyzetek zajlottak, míg a világ figyelme a repülőtérre irányult, a tragédia kihangsúlyozva a nemzetközi terrorizmus mentális és fizikai hatásait.
