Roszatom a kortárs művészetben: Kiállítások Pakson és Kalocsán
Pakson és Kalocsán nemrégiben megnyílt kiállítások egy szempontból összekötik a két várost: mindkettő a Roszatom, vagyis az orosz atomenergia ipar képviselője által szervezett esemény. Pakson „A jövő energiája”, Kalocsán pedig „A fény bennünk van” címmel látogathatók a tárlatok. A paksi kiállításon orosz atomvárosok fiatal művészeinek alkotásai láthatók, míg a kalocsai helyszínen nemzetközi fotópályázat anyaga prezentálódik, amelyben részt vesznek olyan országok, mint Banglades, Fehéroroszország, India és Kína.
Az események hátterét egy aggasztó tendencia rajzolja ki: mindkét városban korábban működtek olyan kortárs művészeti intézmények, amelyek nagy lelkesedéssel és önálló koncepció mentén szervezték kiállításaikat. Ezen intézmények közül azonban a Paksi Képtár 2023 áprilisában végleg bezárt, míg a kalocsai Nicolas Schöffer Gyűjteménynek is mindössze egy teremőre maradt, és a szakmai fellépés teljesen leállt. Manapság már csupán az állandó gyűjtemények anyagára lehet számítani, amelyek bemutatása a jövőben is kérdéses.
A városok kulturális kilátásai
A Roszatom kiállításai, amelyeket nagy, orosz állami cég szervez, talán nem tűnnek fel, mint a helyi kultúra szerves részei. Inkább azt a jelet képviselik, hogy a fiatal művészek és a modern kultúra felnőtt lakóhelyei mára kiüresedtek, a helyi intézmények megszűntek vagy gyenge lábakon állnak. A város vezetése a háttérben döntéseket hozott, amelyek leépítették a kulturális élet által kínált lehetőségeket, csökkentve ezzel a közösségi események és a kortárs művészet iránti érdeklődést.
Az orosz Atomstroyexport kulturális törekvései ironikus kontextusba kerülnek, amikor figyelembe vesszük a városok kulturális erőforrásait. E két városban a ténylegesen működő kortárs művészeti intézmények hiánya batanak, s a helyi közönség nem áll készen arra, hogy egy külföldi nagyvállalat finanszírozta kiállításokra térjen be, amelyek látszólagos nagylelkűséggel érkeznek a csekély közönségfelmérési igények alapján.
A Roszatom és a kulturális politika
A Roszatom állami vállalat kultúratámogató programja, a Roszatom Kulturális Területe már 2006 óta elérhető, de a támogatás mértéke és a társadalmi környezet drámaian eltér hazánkban. Oroszország zárt városaiban, ahol az állam szigorú ellenőrzése alatt állnak a kulturális kezdeményezések, a Roszatom képes kontrollálni a művészeti programokat és úgy véli, hogy ez a gyakorlat társadalmi legitimációt nyújt számukra. Mindeközben Magyarországon már a helyi intézmények is megszűntek, nem tudták megőrizni szakmai integritásukat, és egyre inkább a politikai döntések határozzák meg az irányokat.
Fontos észben tartani, hogy a helyi intézmények fenntartásához szükséges források teljesen eltűntek, így e városok jövője a helyi kultúra szempontjából rendkívül sivárnak tűnik. A Roszatom kiállításai, amelyek kulturális pótléknak tűnnek, nem helyettesítik a valódi és autonóm művészeti programokat, amelyek mérföldkövek lehettek volna a közönség számára. Az ilyen helyszínek nélkül a közösség kulturális élményei lecsökkennek, a művészet és a közösség szétválik, és a valódi interakciók elfogynak.
A jövő kulturális tájának átalakulása, amelyben a kortárs művészek kreativitása nem csupán néhány külső forrás által táplált „műszaki produkció” csupán, hanem közvetlenül a közönség irányába mutat, lényeges lenne. Ám e cél érdekében elengedhetetlen, hogy a helyi intézmények megújuljanak, forrást nyerjenek, és a közösség valós igényeire és értékeire összpontosítsanak.
Ezek a folyamatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy a kulturális élet ne sikkadjon bele a térségi uralom és a politikai motivációk ködös tálcájába, hanem újra valódi párbeszéddé fejlődjön, amely közelebb hozza a közönséget a kortárs művészekhez.
