A háború, amiről előre szóltak
Gigantikus anyagban tárgyalja a Guardian az ukrán háborút megelőző hónapok titkosszolgálati eseményeit. Objektív részletességgel és több mint száz interjú alapján mutatja be, hogy az amerikai CIA és a brit MI6 hogyan szereztek információt Vlagyimir Putyin inváziós terveiről, és miért nem hittek nekik szövetségeseik, köztük a brit és európai hírszerző szolgálatok sem, valamint az ukrán kormány vezetője, Volodimir Zelenszkij. Ez a történet bonyolult sikertörténetet, de egyúttal súlyos kudarcokat is magában foglal, hiszen a hírszerzési adatok ellenére az előrejelzések nem bizonyultak elég hatékonyaknak a reális katonai helyzet felmérésében.
A kezdetek és figyelmeztetések
2021 novemberében az amerikai hírszerző szolgálatok folyamatosan azt a képet rajzolták, hogy Putyin Ukrajna megtámadását tervezi. Joe Biden, az Egyesült Államok akkori elnöke William Burnst, a CIA igazgatóját küldte Moszkvába, hogy figyelmeztesse Putyint a következményekre: az esetleges inváziós akció katasztrofális gazdasági és politikai következményekkel járhat. Burnsnak ugyan lehetősége volt közvetlenül beszélni Putyinnal, azonban a beszélgetés nem hozott megnyugtató eredményeket.
A CIA igazgatója, William Burns a következő találkozók alkalmával is szoros kapcsolatban állt a moszkvai elittel, de hazatérve egyre aggasztóbb helyzetértékelésekkel kellett szembenéznie. Felmerült, hogy Putyin valóban el fogja indítani az inváziót, amit Burns a következő hónapokban jósolt meg.
A siker és kudarc paradoxonai
Ahogy Shaun Walker cikkében is említi, a CIA és a MI6 rámutatott Putyin szándékaira, azonban a végkimeneteleket nem tudták kellően megbecsülni. A két szolgálat pontosan felvázolta az invázió lehetséges forgatókönyvét, de alulbecsülték az ukrán ellenállást, míg a nyugati országok nem tudták elképzelni, hogy a 21. században teljes körű háború robbanhat ki Európában. A múlt eseményei, mint például a 2003-as iraki invázió idején felhasznált hamis hírszerzési adatok, mind hozzájárultak ahhoz, hogy a szolgálatok és politikai vezetők is kételkedtek az amerikai figyelmeztetésekben.
Zelenszkij elnök hónapokon keresztül figyelmen kívül hagyta az Egyesült Államok figyelmeztetéseit, hónapokkal a támadás előtt pánikkeltésként ítélte meg azokat. A katonai és hírszerzési vezetők végül csak a támadás előestéjén tudtak minimális előkészületeket tenni, gyakran a tudta nélkül.
A tervezés szakasza és Putyin elhatározása
2020 tavaszán Putyin alkotmánymódosításokkal biztosította a hatalmát, míg a Covid-járvány alatt Oroszország történelmét tanulmányozta, ami a későbbi invázió szándékát is megerősítette. Miközben Belaruszban Lukasenka brutálisan elnyomta a tüntetéseket, Putyin lehetőséget látott arra, hogy az ország területét felhasználva indítsa el katonai akcióját.
A jelek 2021 tavaszán kezdtek megjelenni, amikor orosz csapatok a határ mentén gyakorlatokat kezdtek. Az Egyesült Államok időben információkat szerzett Putyin közelgő katonai fellépéséről, ám végül a tervezett beszéd és a hadgyakorlat bejelentése után a figyelem elterelődött az inváziós szándékokról.
A végső figyelmeztetések és a határok
2021 novemberében Biden Brüsszelben egyeztetett a NATO-tagállamok hírszerzési vezetőivel, ahol a brit MI6 vezetője is megerősítette az invázió realitását. Az amerikai szolgálatok nyilvánvaló figyelmeztetései és információs megosztásai ellenére sok európai vezető kétkedett a helyzet súlyosságában. Az Egyesült Államok részéről sürgető nyomás mutatkozott a szövetséges országokra, hogy megértsék az aggodalmak okát, de az információk szétosztásának nehézségei tovább fokozzák a distrustot.
Zelenszkij továbbra is úgy vélte, hogy nem lesz teljes körű háború, és a feszültségcsökkentés érdekében elkezdett titkos üzeneteket továbbítani a politikai vezetőknek, hogy a háborús riogatás alaptalan.
A háború előtti utolsó pillanatok
Február elején az amerikai és európai hírszerzők már egyre pontosabb információk birtokában voltak az orosz támadás feltételezéseiről, míg a nyugati vezetők, különösen Macron és Scholz, továbbra is a tárgyalásos megoldásban bíztak. Az invázió előtti hetek során fokozódó feszültségek és a katonai mozgások ellenére Zelenszkij nem rendelt el hadiállapotot, így a katonai előkészületek nem zajlottak megfelelően.
Végül február 24-én este megkezdődött a háború, amire a támadások során a kormány tagjai is felkészületlenül reagáltak, ami végül hosszú küzdelemhez vezetett Ukrajna számára.

