FILM MUTATJA BE A KÍNAI PÁRKERESŐK KIHÍVÁSAIT ÉS EGYEDI HELYZETÜKET
Ahogy a társadalmi normák és a hagyományos párkapcsolati formák átalakulnak, úgy a modern ismerkedés világában egyre figyelemreméltóbb trendek és kihívások tűnnek fel. Ahogyan a múltban a szülők választották ki a gyerekek házasulandó párját, ma már egyre inkább a fiatalok maguk keresik a megfelelő partnert, ami új típusú kapcsolati stratégiák és segítői kultúrák kialakulásához vezetett, például a randiguruk és csajozási útmutatók formájában. Az 1968-as bestseller, Eric Weber How To Pick Up Girls című munkája révén indult el a randitanácsadás világa, mígnem a kilencvenes évekre a Mystery néven elhíresült Erik von Markovik médiasztárrá vált, akiről Neil Strauss A játszma című könyvében is beszámolt.
Ez a PUA (pickup artist) mozgalom, amely rengeteg kritikát kapott, valójában a modern intimitás keresésének és az új generációk számára tanulandó kapcsolati készségek megjelenésének természetes evolúcióját mutatja. A trend Kínában különösen erőteljes, ahol a 2015-ig tartó egykepolitika következtében az ország férfiainak száma jelentősen megnövekedett a nőkéhez képest. Ez a demográfiai aránytalanság komoly hatással van a párkeresésre, különösen az alacsonyabb társadalmi rétegek férfiai számára, akik érezhetően korlátozottabb opciókkal rendelkeznek a digitális randiszíntéren.
A Randipiac (The Dating Game) című dokumentumfilm három párkereső történetén keresztül mutatja be ezt a szorongásokkal teli világot. A szereplők, akik származásuk, anyagi helyzetük és tapasztalatlanságuk miatt lényegesen hátrányos helyzetben érzik magukat, randitanácsadóhoz fordulnak, abban a reményben, hogy az őket sújtó hátrányokat meg tudják szüntetni valamilyen trükk segítségével.
A film rendezője, Violet Du Feng, végigkíséri a szereplőket egy intenzív egyhetes tanfolyamon, ahol a házasság piacának abszurd oldalait is feltárja. A történet főszeleplői mellett középpontba kerül Hao, a férfi randitanácsadó, és felesége, Wen, aki szintén a párkereséshez ad tanácsokat. Érdekes ellentét feszül közöttük: míg Hao a PUA mozgalom trükkjeire épít, Wen arra figyelmezteti klienseit, hogy érdemes visszafogniuk irreális elvárásaikat, és őszintén nézzenek szembe önmagukkal. A két különböző megközelítés nem csak a tanácsadói munkájukban, hanem a házasságukban is feszültséget teremt.
Bár a film hangsúlyozza a randiguru és a házastársa közötti konfliktust, ez a drámai ív nem képes teljes mértékben magára vonni a figyelmet. A rendező szándéka, hogy bemutassa Kínának ezt a demográfiai katasztrófától sújtott arcát, egy további dimenziót ad a filmhez. Párhuzamosan láthatjuk a gyerekeik házasítására törekvő szülőket, valamint a pártállami társkereső rendezvényeket, amelyek bemutatása ugyan érdekes, de némiképp eltérnek a fő konfliktustól, és a szereplők háttérbe szorulnak a hirtelen felmerülő új információk mellett.
A dokumentumfilm tehát a személyes sorsok mellett bemutatja a sokkal tágabb társadalmi és demográfiai problémákra is felhívja a figyelmet, kiválóan ábrázolva ezzel a modern kínai párkeresés összetett jelenségét, amely az individuális és közösségi szükségletek feszültségét és ellentmondásait is magában foglalja.
