Lázár János utcafórumai: mély víz a saját táborban
Keszthelyen, egy frissen felújított óvoda előtt, a Lovassy Sándor utcában zajlott Lázár János országjáró fórumsorozatának hatodik állomása. Ez az esemény sem mentesült az átlagos politikai gyűlések megszokott zajai és hangulatai alól, már messziről könnyű volt felismerni: a trombitaszó, amely „Börtön ablakába soha nem süt be a napot” hangjaira emlékeztetett, egyértelmű jele volt annak, hogy politikai rendezvény közeledik.
Az események sora nagyjából kiszámítható volt. Lázár nem sokkal a kezdés után rögtön bedobta a közismert narratíváját: a pedofilok miatt, állítása szerint, ő személyesen visszaállítaná a halálbüntetést. Ez a kijelentés minden alkalommal tapsot kap, így történt most is. Ám a szokásos retorikai eszközeire építve újabb provokatív javaslatot tett: véleménye szerint a tolvajokat meg kellene fosztani kézfejeiktől. Ez az ötlet különféle reakciókat váltott ki a hallgatóságból.
Egy fiatal autószerelő például szimpatikusnak találta Lázár gondolkodását, de a kézlevágós ötletet már túlzásként értékelte. „Jó sok ember nem maradna kéz nélkül,” mondta, könnyedén legyintve a drasztikus elgondolás hallatán.
A régi ismerős: Szabó Bálint első sorban
Ahogy az lenni szokott, a fórumon megjelent az ilyen politikai események „állandó vendége”, Szabó Bálint is, aki a nézőtér első sorából figyelte a több mint három órás rendezvény minden pillanatát. Bár végül nem tett mást, mint hogy a legvégén kissé felemelte a hangját, a jelenléte ismét emlékeztetett arra, hogy az ilyen összejövetelek nem mindig zajlanak feszültségmentesen.
Provokációk és megosztó narratíva
A fórumok forgatókönyve szinte katonás rendszerrel halad, mégis, az állandóságot a váratlan kérdések és reakciók törik meg. A határozott vélemények mellett Lázár János nem egyszer szembesül olyan kérdésekkel, amelyek a saját szavazótáborából érkeznek, s amelyek éppen őt szorítják magyarázatra. A radikális gondolatok szónoklatai ugyan egy ideig tapsot aratnak, de nem mindenki áll ezekkel maradéktalanul azonosulni.
Ezek az utcafórumok látszólag egyfajta belső tesztként is funkcionálnak: Lázár kénytelen szembesülni saját retorikájának korlátaival és annak belső következményeivel. A kérdés az, hogy a tapsviharok mögött álló kritikus csend vajon meddig marad elhallgattatható.

