(ÖN)KORMÁNYZATI ÖNKÉNY
Az Alaptörvény áprilisi, tizenötödik módosítása ismételten veszélyeket rejt magában az emberi jogok szempontjából. A legújabb változások egyik legvitathatóbb eleme, hogy a kettős állampolgárok magyar állampolgárságát felfüggeszthetővé tették. Ráadásul a gyülekezési jog önkényes korlátozása mögött is megbújik a hatalom önkényes vágya. Mindeközben kevesebb figyelmet kapott, hogy a módosítás a helyi közösségek „önazonossághoz való jogát” is elismerte, ami a Budapest Pride közelére időzítve egy meglehetősen zavaros indoklás kedvezményezettjévé vált.
Az indokolás során különösen figyelemre méltó, hogy a helyi közösségek alatt az önkormányzatokat értjük, amelyek jogosultak gyakorolni az új jogot. Ez viszont ellentmond a jogállamiságnak, hiszen az alapjogok a magánszemélyeket hivatottak oltalmazni a közhatalommal szemben. Az „önazonossághoz való alapjog” a valóságban, éppen ellenkezőleg, a helyi hatalomnak ad zöld lámpát az emberek jogainak csorbítására.
Anélkül, hogy konkrét szabályok lennének, az alaptörvényi zavar nem okozna különösebb fejfájást, ám júliusban hatályba lépett egy törvény, amely lehetővé teszi az önkormányzatok számára, hogy különböző eszközökkel nehezebbé tegyék a a helyi kötődéssel nem rendelkező emberek költözését. Például az önkormányzatok elővásárlási jogot adhatnak a helyieknek, ezzel megnehezítve a költözést az ingatlanpiacon. Emellett megtilthatják vagy különböző feltételekhez köthetik a lakcím vagy tartózkodási hely létesítését is, sőt, új adó formájában betelepülési hozzájárulást is kérhetnek.
NEM (JOG)VÉDELEM, HANEM TÁMADÁS
Navracsics Tibor, a közigazgatási és területfejlesztési miniszter, pár száz túlnépesedett falu problémáira hivatkozva indokolta a törvény szükségességét. Az Alaptörvény módosítása ezt a célt hivatott szolgálni, de a gyakorlatban a törvénytervezetnek a lakosságszámra vonatkozó objektív feltétele eltűnt, ami miatt tulajdonképpen bármely település a helyi önazonosság védelmére hivatkozva eljárhat. Így a törvény a valóságból kirekesztő intézkedésekké vált, amelyek nem a települések élhetőségét, hanem a helyi politikai érdekeket szolgálják.
A gyorsan terjedő önkormányzati rendeletek ezentúl már a körmöndöntő diszkriminációt is magukban foglalják. Az önkormányzatok felhatalmazása, hogy a helyi lakosok érdekeit védjék, nem egyenrangú a kirekesztéssel. Az elmúlt hónapokban elfogadott, sokszor egymásból másolt rendeletek arról tanúskodnak, hogy a fejlesztési célok helyett egy etnikai és társadalmi osztályok alapján történő megkülönböztetés, különösen a romák esetében egyre inkább nyilvánvaló.
Az önkormányzatok egyre gyakoribb követelményei, mint például a középfokú iskolai végzettség, köztartozásmentesség vagy büntetlen előélet szinte lehetetlenné teszik a betelepülést sokak számára, különösen a romák számára. Ezek a rejtett diszkriminációs formák egyenesen ütköznek az Alaptörvénybe, mivel a céljaik valójában a társadalmi különbségek fenntartása.
Az olyan települések, mint Pilis, Messzes és más hasonló helyek, sokszor a legbetelepült lakosok jogait is figyelmen kívül hagyva léptetnek életbe különböző feltételrendszereket, mint például a közösségi értékrendek megsértésének vádját. Ezek a zavaros kritériumok és végrehajtási módok lehetőséget adnak a hatalomgyakorlásra, amelynek célja az, hogy kirekesztenek mindenkit, akit nem kívánatosnak tartanak a helyi politikai elit tagjai közül.
BIANKÓCSEKK A KIREKESZTÉSRE
Az önkormányzatok rendelkezésére bocsátott lehetőségek egyenlő bánásmódról szóló elveket látszólag figyelembe vevő szabályozás valójában biankócsekká vált. A jogalkotás során elhangzó ígéretek hiábavalónak bizonyulnak, ha nem biztosítanak megfelelő garanciákat a valós kirekesztések ellenében. A jogvédelem mellett a jogsértő települési szabályoknak el kell bukniuk, hiszen jelenlegi állapotukban az emberek életébe való beavatkozás nem csupán jogsértő, hanem diszkriminatív is.
Az egyes települések joga a közösség összetartozásának érzésének védelméről szólhat, ám ennek nem kellene mások szabadságának sérelmével járnia. Az emberi jogok korlátozásának felvetése aligha indokolható, és mindenki számára megkérdőjelezhető, hogy a helyi önazonosság ügyét szolgálná az, hogy valaki, aki helyben él, elveszítheti a jogait. A felszínen hangsúlyozott értékek mögött valójában álcázott diszkrimináció érhető tetten, amelynek célja a társadalmi feszültségek fenntartása.
Ahogy a jogalkotást és az önkormányzati intézkedéseket továbbra is figyelemmel kell kísérni, úgy a kormányoknak is van felelősségük a diszkriminatív gyakorlatok felszámolásában. A jogállamiság megőrzése érdekében Juhász Imre új ombudsman tevékenysége elengedhetetlen, hogy az emberi jogok védelme érdekében sürögjön a jogellenes szabályok eltávolítása.
Forrás: amnesty.444.hu/2025/11/05/onkormanyzati-onkeny
