Az Óbudai-sziget titkos bérbeadása
Demeter Szilárd vezette Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ) újabb titkos ügyletbe bonyolódott, amely az Óbudai-szigeten található állami ingatlanvagyon egy jelentős részének bérbeadásával kapcsolatos. Az ingatlanok bérleti díja négyzetméterenként mindössze 618 forintra rúg, ami egy 27 ezer négyzetméteres területre vonatkozik, és a bérleti szerződés 2025-ig tart.
A bérlő rejtélye
A bérlő egy olyan cég, a MultiKulti Zrt., amely alig néhány hónapja alakult, és az állami szervezettel való szerződéskötés pillanatában mindössze ötmillió forintos tőkével rendelkezett. Kérdéses, hogy miként lehetett ez az újonnan alapított vállalat a kiválasztott bérlő, hiszen a tisztán állami ingatlanvagyonnal való kereskedés ilyen könnyedsége nyomán felmerülnek a kétségek és az átláthatóság hiányának vádja.
Eljárás és átláthatóság
A bérbeadási folyamat átláthatóságát megkérdőjelezhetőnek találja számos forrás. Az ügyletet nem előzte meg nyilvános tendereztetés, és a PKÜ kommunikációs stratégiája is komoly hiányosságokat mutat. Csak egy májusi közleményből derült ki, hogy mi is történt valójában, és az ügylet részletei szinte teljesen rejtve maradtak a közvélemény előtt.
A kulturális vagyon hasznosítása
A PKÜ vezetése a bérbeadást azzal indokolta, hogy a kulturális ingatlanvagyon hasznosításához rengeteg pénzre lenne szükség, amit ők momentán nem tudnak előteremteni. A bérleti szerződés tartalmazza, hogy a bérleti díjat csak a jövő év januárjától kell teljesíteni, és egyes beruházások költségeinek figyelembevételével akár 30%-os díjcsökkentés is lehetséges.
Összefonódások a háttérben
A MultiKulti Zrt. ügyvezetője, Kiss Krisztián, mindössze három hónappal a cég alapítása után megkereste az állami szervezetet a bérleti lehetőségért, amit a PKÜ szinte azonnal el is fogadott. A bérbeadás körüli titkolózás és a jogi lépések mögött a kérdések sorozata húzódik, amely a közérdekű adatigénylések révén napvilágra került, de válaszokat csak részben kaptak az érdeklődők.
Politikai vonatkozások
A bérbeadási ügylet politikai gyökerei és a NER-hez való szoros kapcsolódás tovább fokozza a helyzet súlyosságát. Az Óbudai-szigetről szóló cikkek, amelyek a tőkebevonásról és a gazdasági fejlődésről számolnak be, nem fedik fel az ügylet valódi természetét, így a közvélemény számára továbbra is homályban marad a folyamat.
Összegzés
Egyre világosabb, hogy a közérdek és a transzparencia háttérbe szorul a politikai és gazdasági összefonódások mellett, amelyeket a kulturális vagyon hasznosítása körüli ügylet csak tovább bonyolít. A kérdések és a bizonytalanság eloszlatásához szükség lenne a bérbeadással kapcsolatos részletek nyilvánosságra hozatalára, hogy a jövőben a hasonló esetek elkerülhetők legyenek.
