Egy kutatóhálózat sorsa: Áttolás az ebédlőbe
Az ELTE, a magyar felsőoktatás zászlóshajója, nem csupán az intellectuális kiválóság színtere, hanem a tudomány politikai játszmáinak is színhelyévé vált. A KASTÉLYBÓL érkezett levelek, amelyek a kutatók sorsát „bútordarabokként” kezelik, egy brutális átalakítás előtérbe kerülését jelzik. Az augusztus 1-i beolvadás nem csupán egy jogi formalitás; ennél sokkal többről van szó. Itt emberekről, kutatókról és a tudomány jövőjéről van szó.
A HUN-REN és az ELTE kapcsolata
A HUN-REN Központ irányító testülete és az ELTE Szenátusa, egy zárt ülés keretein belül hozták meg a döntést, amely négy kutatóközpont sorsáról rendelkezik. E döntés nem csupán az intézmények közötti kapcsolatok átalakulását jelenti, hanem figyelmeztet a tudományos életben zajló politikai manipulációkra is. A tiltakozások elfojtásával, a szakma képviselőinek kirekesztésével közelítünk ahhoz a ponthoz, ahol a tudomány már nem a kutatásról, hanem a hatalom átruházásáról szól.
Itt az ideje a változásnak?
A kutatói közösség tagjai, akik eddig a HUN-REN keretein belül dolgoztak, most az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont „alárendeltjeivé” válnak. Az átszervezések mögött sorakozó jogi megfogalmazások azonban a kutatók jogviszonyának folytonosságát hirdetik, ami könnyen elterelheti a figyelmet a valódi problémákról. Mennyire lehet „változatlan” egy munkahely, ha az intézmény struktúrája drámaian átalakul?
Az intézmények jövője a diákok és a kutatók kezében
A jövőnkről, kutatásaink érdekérvényesítési lehetőségeiről való döntés éppen most történik. Mindez komoly kérdéseket vet fel a tudományos élet integritásáról és függetlenségéről. Az ELTE Szenátusának döntése nem csupán néhány kutató életét befolyásolja, hanem a tudományos közélet egészét, amely a jövő szempontjából kulcsfontosságú. A tudomány nem csupán a jelen problémáira keres válaszokat, hanem a jövő kihívásait is előre kell látnia.
A kutatás szabadsága és integritása iránti elkötelezettség nem csupán a politikai döntéshozók felelőssége, hanem az érintetteké is. Az átalakulás folyamata rendkívül fontos hogy nyitott diskurzus és átláthatóság jellemezze. Továbbá, nem mellesleg, figyelmeztetni kell a közvéleményt, hogy tudomány és hatalom harcában soha ne veszítsék el a hitelességet.
Következtetések helyett történetek
Ez a levél és a mögötte álló intézkedések nem csupán egy hivatalos értesítés, hanem egy figyelmeztetés: a tudományos közélet nem mentes a politikai küzdelmektől. A kutatók és a tudomány iránti elkötelezettségük próbára fogják tenni a jövőben, hogy miként tudnak helytállni egy olyan rendszerben, ahol a döntések hátterében nem mindig a tudomány alapelvei állnak. Az új titularitás, a „kredencként” való szolgálat jelképesen is stigmatizálja az intézményes tudományos élet válságát.
A kérdés továbbra is nyitva marad: Mi lesz velünk, ha a tudomány már nem tudja megvédeni saját autonómiáját?
Forrás: Qubit.hu
