Mi lenne, ha egy csökkenő népességű, kelet-európai ország közép-Ázsiából importálna „őslakos” szavazókat?
A kérdés, hogy mely nemzetek állhatnak leginkább lelki rokonságban a magyarokkal, sok tényezőtől függ. Az idők során változó válaszok születtek, hiszen míg húsz-harminc évvel ezelőtt valószínűleg a legtöbben a lengyeleket vagy cseheket említették volna, mára a közép-európai rokonság keresése már nem tűnik olyan relevánsnak, különösen azokkal az országokkal szemben, melyek viszonylag sikeresnek mondhatók. Jelen pillanatban a szlovákok lehetnek a legvalószínűbb választás a régióból, azonban a közöttük és köztünk lévő történelmi feszültségek miatt a helyzet bonyolult. Az emlékek és az ellentétek még mindig frissnek hatnak, ami megnehezíti a kapcsolat kialakítását.
Manapság egyre inkább teret nyer az az elmélet, miszerint a magyarok legközelebb a korábban lenézett balkáni népekkel állnak rokonságban. Bár a románok nem kerülhetnek szóba, a szerbek és a magyarok között egyre inkább fellelhetőek a közös pontok. A történelem nem csupán a múltunk része, hanem folyamatosan jelen van életünkben, hiszen a sérelmi nacionalizmus és a Nyugattal való ambivalens kapcsolat is ismerősnek tűnhet köztünk. Ugyanakkor a szerb mentalitás sok tekintetben eltér tőlünk: harciasabb, közösségibb, míg a magyarok inkább individualisták.
De van egy harmadik, talán elfeledett lehetőség is, amelyről Alek Popov „Turáni küldetés” című regényének olvasása közben érdemes beszélni: a bolgárok a mi lelki rokonaink! E kapcsolat mélyebb, igazán kézenfekvő, ha kicsit elmélyedünk történelmünkben és kultúránk sajátosságaiban.
Ne feledjük, hogy a közép-európai identitás nem csupán egyetlen ország, hanem egy egész régió kulturális öröksége, amelyet átjárnak a történelmi tapasztalatok és a közös sors. A különböző kapcsolatok folyamatosan alakítják az egyes népek kölcsönhatásait. A cikk teljes terjedelmét előfizetőink olvashatják el, ami segíti a 444 megfelelő működését és fenntartását.
