Krasznahorkai László: A Magyar Lét Kihívása
„Magyarország már nem egy ország, hanem egy elmegyógyintézet” – ezzel a megdöbbentő állítással indította Krasznahorkai László a La Repubblicának adott interjúját, amelyet a HVG is szemlézett. A Nobel-díjas író az ország jelenlegi helyzetét a legnagyobb intenzitással és brutalitással jellemzi, rávilágítva arra, hogy Magyarország rendkívüli nehézségekkel küzd.
A beszélgetés középpontjában az író magyarsággal való viszonya áll. Krasznahorkai kifejezi, hogy bár magyar származású, és az anyanyelve a magyar, mégis mindent elkövet, hogy küzdjön a magyarság fogalmával. „Miért cserélném el a világpolgárságot arra, hogy csak magyar legyek?” – teszi fel a kérdést, kifejezve ezzel a nemzeti identitás és a globális világpolgár lét közötti feszültséget.
Az író véleménye szerint a nemzetiséghez való tartozás nem meghatározó élete alakulásában. „Természetesen azokat, akik úgy beszélnek, mint én, utálják” – fogalmaz, miközben hangsúlyozza a magyar nyelv iránti szeretetét. Krasznahorkai büszke arra, hogy anyanyelve képes sokféle árnyalatot megjeleníteni, azonban tisztelettel nyilatkozik más nyelvekről is.
Krasznahorkai kifejezéseiben érződik a távolság a magyar kultúrától, illetve a populizmus által szennyezett magyar létezéstől. Azt mondja: „Minden populizmusnak kitett államban szörnyű dolgok történnek, de semmi sem hasonlítható a Magyarországon zajló jelenségekhez.” A félelem és manipuláció hatalmas ereje miatt az ország már nem csupán politikai entitás, hanem azok számára, akik benne élnek, egyfajta elmegyógyintézet.”
