A kábítószerprobléma múltja és jelene Magyarországon
„A magyar narkósok számát senki sem tudja pontosan, hiszen a mai napig egyetlen felmérés sem készült. (…) A narkósok száma több tízezer lehet Magyarországon. A számuk éppen úgy lehet húszezer, mint kilencvenezer. Vannak olyan vélemények is, hogy több százezres tömeggel kell számolnunk.” Ezt a megdöbbentő idézetet nem a jelen problémáira vonatkoztatva idézzük, hanem egy 1986-os riportkönyvből, amely Boros István és Vértessy Péter tollából származik. A „Narkó blues” című mű, amely a nyolcvanas évek droghelyzetével foglalkozik, olyan párhuzamokat mutat a mai magyar valóságra, hogy megdöbbentő, amit az állami vezetők hozzáállása tesz egyáltalán lehetővé.
A nyolcvanas évek Magyarországán egészen súlyos társadalmi válság zajlott, amely a drogfogyasztási szokásokra is rányomta bélyegét. A riportkötet tükrözi a társadalmi problémákat és a kormányzat empátiahiányát. Ma a helyzet nem sokkal különb, sőt, talán még meg is súlyosbodott. Miközben a múltban az állam próbálkozott a nehéz témák nyílt tárgyalásával, manapság inkább elhallgatja a problémát, büntetésekkel terhelve a kábítószerhasználatot, mintha az egyéni felelősség lenne a fő ok, ahelyett, hogy a társadalmi szintű megoldásokra fektetné a hangsúlyt.
A drogfogyasztás hozzájárulása a társadalmi válsághoz
Tehát mi is áll a drogfogyasztás mögött? Ma a szegregátumokban és kistelepüléseken egyre inkább a dizájnerdrogok jelentik a komoly problémát. Míg a nyolcvanas években a nagyvárosok fiataljai többségében könnyű drogokat használtak, most generációk szenvednek a drogoktól. A helyzet, amelyből az emberek menekülni próbálnak, egyre inkább a lehetőségek teljes hiányából fakad. Az utca embere mára már a drogok normalizálódásával találkozik, amit még a nyolcvanas években szégyelltek.
Drogproblémák nem csupán egyéni szinten jelentkeznek, hanem a társadalom alsóbb rétegeit sújtják. Sinkának, a riportban szereplő fiatalnak például nem sikerült megszabadulnia a drogoktól, mert a családja körüli válságok nem engedték neki, hogy egészséges kapcsolatokat építsen. „A család kulcskérdés” – mondja, és ez a mondat érvényét veszti, amikor az állam nem nyújt segítséget, csupán megbélyegzi az érintetteket.
A rendőrség szerepe és a társadalmi felelősség
Ma már közhely, hogy a tudatmódosítók használata nem csupán egyéni döntés, hanem reakció valamiféle társadalmi problémára. Azonban a Belügyminisztérium nem vizsgálja a drogok mögött álló okokat, és kíméletlen rendőrségi megoldásokat szorgalmaz, ahelyett, hogy szociális és egészségügyi megoldásokkal közelítene a problémához. Sinka esetében, akit nemcsak a rendőrök, hanem az orvosok is elvetettek, világosan látható, hogy a kábítószerek használóit nem szabályozni, hanem támogatni kellene.
„A narkózás oka a társadalom meglévő anomáliáiban keresendő” – mondja Vitányi Iván, aki egykor az Országos Közművelődési Központ főigazgatója volt. A helyzet a nyolcvanas évek végére már olyan súlyos lett, hogy a kormányzat prioritásai megváltoztak. Azonban ma, a társadalom felelősségét érintő diskurzusok hiányoznak, és az állam nem akarja meghallani a közösségek SOS-jeleit.
Összegzés
Boros és Vértessy riportja és más hasonló könyvek, amelyek a kábítószerek használatáról szólnak, rávilágítanak a mai problémák gyökereire. A nyolcvanas évek Magyarországa valamilyen szempontból nyíltabban próbálta feltárni azokat a komplex nézőpontokat, amelyekkel ma is szembesülünk. A kábítószerek használatának kérdése nem csupán egyéni felelősséget igényel, hanem társadalmi összefogást, ami jelenleg hiányzik a politikai diskurzusból.
Forrás: qubit.hu/2025/11/05/aki-narkozik-annak-valami-nincs-rendben-az-eleteben
