Újraértelmezés az NKA-s Pénzosztásról és Pócs János Érveléséről
Pócs János, az Ultrahang csatornán szombaton közzétett adás során, a kultúrális források 17 milliárdos NKA-s pénzosztásához kapcsolt érvelése figyelemreméltó cínizmussal idézte a híres Kovács Zoltán-i „de sikerült?” kijelentést. Az adásban a politikus kifejtette, hogy a közvélekedés ezzel a pénzfelhasználással összekapcsolva érezheti azt, hogy a pénzt kampánycéllal használták fel. Azonban a Fidesz választási veresége kapcsán megkérdőjelezte ezt az állítást, hangsúlyozva, hogy ha valóban így lett volna, akkor miért nem nyerték meg a választásokat.
A beszélgetés során kifejtette, hogy az NKA-s rendezvényeket nem csupán kampánycélra szervezték, hanem a kultúra népszerűsítése érdekében, hiszen az emberek élvezték a rendezvényeket. Pócs hangsúlyozta, hogy a Tisza kétharmados győzelme már önmagában is cáfolja az elméletet, miszerint a pénzből megvásárolták az embereket. A politikai érvelés e pontja szoros kapcsolatban áll azzal, ahogyan a kormányzati kommunikáció a valóságot interpretálja, hiszen ha a Fidesz nyert volna, akkor felmerülhetett volna a pénz felhasználása kapcsán a korrupciós vád.
A gondolatmenet pikantériája abban rejlik, hogy Pócs János elismerte, hogy a pénz valóban kampánycéllal lett volna felhasználható, ám mivel a választások kimenetele nem igazolta ezt a feltevést, így szerinte a pénzosztásnak nem voltak megfelelési következményei. Azt sugallja, hogy ha nincsenek következmények, akkor a cselekmény csupán illuzórikus, mintha meg sem történt volna. Ezzel a megközelítéssel pedig a nyilvános diskurzus mélyen érintette a hivatalos források átláthatóságát és a közpénzek felhasználásának etikai vonatkozásait.
Pócs János érvelése, amely a hagyományos politikai retorika ironikus fordulatait követi, új dimenziót ad a közéleti beszélgetésnek, amely rámutat arra, hogy a kulturális források elosztása kapcsán mindig felmerül a közérdek és a politikai célok közötti összefonódás kérdése. A Fidesz politikai stratégiája szempontjából ez a kommunikációs stílus lehetőséget teremt a kormányzat kontextusának manipulálására, így alakítva a közvéleményt, amennyiben az érkezett kritikákra válaszként a sikertelenséget a múltbeli történetek laza eltérésével mérik.
