Független Újságírók Helyett: A Külügyminisztérium Taktikái
Újabb érdekes részletek láttak napvilágot Szijjártó Péter időszakának külügyminisztériumi sajtótájékoztatóival kapcsolatban. A Bem téri rendezvényekre csupán a kormányhoz lojális sajtó munkatársait hívták meg, mindezt azért, hogy elkerüljék a kényes kérdések felmerülését, miközben Szijjártó mellett állt az eseményeken.
Egy korábbi cikkben felhívtuk a figyelmet arra, hogy Szijjártó Péter a média szabadságáról hangoztatott dicsérő szavai ellenére nem mutatott valódi elkötelezettséget a független sajtó iránt. Az eseményeket tudatosan úgy szervezték, hogy az ülések tele legyenek, még ha a jelentős érdeklődés nem is indokolta ezt.
A Sajtótájékoztatók Előkészítése és Részvetőik
A minisztérium különböző osztályainak vezetői levelet kaptak, amelyben megkérték őket, hogy értesítsenek arról, hány munkatársuk vesz részt a közelgő sajtótájékoztatón. A feladat egyértelmű volt: a termet 50-60 fővel kellett feltölteni. Az elvárás az volt, hogy a résztvevők fél órával a kezdés előtt foglaljanak helyet, így a sajtótájékoztató kezdetére már csendben ülhettek.
A különböző osztályok alkalmazottai megerősítették, hogy a feladatuk nem szakmai relevancia alapján dőlt el, hanem egyszerűen az aktuális munkahelyi terhelésük figyelembevételével választották ki a résztvevőket. Ez gyakran azt eredményezte, hogy olyan kollégák ültek a teremben, akiknek semmi közük nem volt az eseményhez, csupán azért, mert éppen ráértek.
A Taktikák és a Kényelmetlen Szituációk
A sajtótájékoztatók lebonyolítása során a részvételt gyakran túlszervezték. Előfordult, hogy a munkatársakat különböző épületekből rendelték át esőben vagy hóban, majd közölték velük, hogy a terem már tele van, így vissza kell térniük a munkájukhoz. Ez a gyakorlat azért vált szükségessé, mert a baráti sajtó képviselői, akiket hivatalosan meghívtak, nem tették ki a terem kapacitásának a felét sem. A külügyminisztérium igyekezett bemutatni, hogy hatalmas az érdeklődés, ami valójában csak illúzió volt.
Így hát a teremben fölbukkanhattak válaszra alkalmatlan kormánytisztviselők, akik nemhogy nem tudtak kérdezni, de a közönség lényegében nem is volt újságírókból álló, hanem egy jól megtervezett biodíszletet alkottak. Egy külügyminisztériumi forrás megjegyezte, hogy több esetben csupán egyetlen újságíró jelent meg, aki az állami hírügynökség képviseletében kérdezett.
A Sajtótájékoztatók Folyamatainak Ellenőrzése
A helyzet világos: a külügyi munkatársak teljes mértékben kizárásra kerültek a valódi újságírók által befolyásolható eseményekből, a megrendezett tájékoztatók így mentesek maradhattak a kényelmetlen kérdésektől. Az, hogy a munkatársakat helyezték be a terembe, kizárólag a látszat fenntartását szolgálta, hiszen a közvetített események során nem sok közvetlen információ valósult meg a háttérből.
A valóság az, hogy a külügyminisztérium iráni intézkedései már régóta felvetik a kérdést, hogy mi értelme van egy ilyen manipulált környezetnek a kommunikáció során, és vajon ez mennyire tükrözi a kormány valódi szándékait a sajtószabadság tekintetében.
Példa a Poltikai Mediációra
Budai Gyula, aki a gazdaságvédelmi intézkedésekért felelős miniszteri biztos volt Szijjártó csapatában, állandó résztvevője volt a sajtótájékoztatóknak. Bármilyen téma is került terítékre, ő ott volt, hogy támogassa a kormányzati pozíciókat, ezzel is hangsúlyozva, hogy mennyire elkötelezettek a közélet iránt, még akkor is, ha a valódi újságírók és a hangsúlyos kérdések hiányoztak az eseményekből.
