Az orosz földgáz szállításának vége Európába
2027 őszére várhatóan véget ér az a több mint hatvan éven át tartó időszak, amely alatt Oroszország jelentős mennyiségű földgázt exportált Európába. Az Európai Unió terveinek megvalósulása esetén ez a gázáramlás megszűnik, ezzel új fejezet nyílhat a kontinens energiaellátásában.
A kapcsolatok története 1966-ra nyúlik vissza, amikor az olasz ENI energetikai céggel megkezdődtek az első tárgyalások Nyugat-Európába irányuló gázszállításokról, ám az első próbálkozás nem bizonyult sikeresnek. Ezt követően 1967-ben indult el a Testvériség (Bratsztvo) gázvezeték, amelyen keresztül a szovjet földgáz elsőként Csehszlovákiába jutott el. Érdemes megjegyezni, hogy egy kisebb kapacitású vezeték Lengyelország felé már 1944-ben elkészült, de az akkoriban nem bírta a stratégiai fontossággal.
1968-ban a Szojuznyeftyeexport és az osztrák OMW között létrejött gázszállítási megállapodás további fontos mérföldkő volt. A kezdetben évi 142 millió köbméter mennyiség folyamatosan nőtt, és az osztrák cégek, különösen a Gazprommal kötött szerződésének megszüntetése előtt 2024 végéig már több mint 200 milliárd köbméter orosz gázt vásároltak.
A következő fontos lépések a nyugat-német piacon történtek. 1969-ben Oroszország felkínálta a lehetőséget, hogy földgázt szállítana a nyugat-német államnak, cserébe nagy nyomású acélcsövekért és más ipari felszerelésekért. Az erre vonatkozó megállapodást, a politikai feszültségek ellenére, már 1970 februárjában aláírta a két fél.
Az 1973-ban elindult földgázszállítás az évszázad üzleteként vált híressé, a Ruhrgas volt Moszkva első nyugat-német üzleti partnere. A hetvenes évek folyamán a szovjet földgáz exportja bővült, és a Szovjetunió sorra kötött újabb megállapodásokat Bulgáriával, Magyarországgal, Finnországgal, Olaszországgal és Franciaországgal. E megállapodásoknak köszönhetően a szállított mennyiségek jelentősen, majdnem háromszorosra nőttek 1973 és 1975 között.
Az idő előrehaladtával egyre több ország csatlakozott az orosz földgáz importáló államok sorához. 1980-ra a gázexport mennyisége már elérte az 54,8 milliárd köbmétert, Törökország 1986-tól, majd a kilencvenes évek közepén Görögország és Macedónia is részesült az orosz földgáz szállításából. 2001-ben Hollandia, 2011-ben pedig Dánia is bekapcsolódott a folyamatba, amikor az Északi Áramlat-1 gázvezeték üzembe helyezésre került.
2017-re Oroszország már huszonkét európai országot látott el földgázzal, ezzel alátámasztva azt a narratívát, amely szerint az ország energetikai nagyhatalomként működik. Ez az időszak számos politikai és gazdasági feszültség forrása volt, amely a jövőbeli energiastratégiák átgondolásához vezetett.
