Szentté avatás és Bartolo Longo története
Az esemény, melyen XIV. Leó pápa ismét új szenteket avatott, aligha maradhat titokban. Octóber 19-én a katolikus egyház történetében egy újabb fejezet nyílt, amely során hét új szent került be az egyház számára. Külön érdekesség, hogy közöttük van egy olyan személy, aki fiatal éveiben sátánista volt, ám ezt a múltját meglepő módon hátrahagyta, hogy a vallásos életét folytathassa.
Bartolo Longo: Az útra való peremére
Bartolo Longo, aki 1841-ben látta meg a napvilágot, nemcsak jogi diplomát szerzett 1861-ben, hanem egy olyan utat járt be, ami egészen a sátánizmusig vezetett. Az ő esetében különösen drámai volt a fordulat, hiszen pennát vettek kezükbe a nemzeti érzés hátterében, miközben a katolikus egyház és az olasz nacionalista mozgalom közötti ellentét egyre feszültebbé vált.
Ahogy a Vatikán megpróbált fellépni a nacionalizmus ellen, Longo hite meginogni látszott. Az 1860-as években való eltávolodása a vallástól nem csupán egy passzív elfordulás volt, hanem aktív részvételt jelentett a sátánista rituálékban is, míg végül sátánista pappá szentelték. Azonban a sors fintora, hogy e sötét időszak után, mindössze pár évvel később, 1871-ben ő maga vált a domonkos rend tagjává.
A megváltás és a segítőkészség
Longo élete nem csupán a múlt sötétségéről szól, hanem a megváltás iránti elkötelezettségről is. Az évek során a ferences szerzetesekkel együtt tevékenykedett, szegényeken és gyógyíthatatlan betegeken segítve. A nevét ma már nemcsak a katolikus szentekként emlegetik, hanem egy Pompejiben található tér is viseli nevét — ezzel is jelezve, hogy a múltbeli bűnök nem voltak hiábavalók, hiszen a jó cselekedeteken keresztül talált rá a lelki üdvösségre.
A többi új szent
A szentté avatottak listája Longo mellett is figyelemre méltó. Choukrallah Maloyan örmény püspök az örmény népirtás áldozataként kapott helyet, akit 1915-ben öltek meg Törökországban. Ezen kívül ott van Peter To Rot, a laikus hithirdető Pápua-Új-Guineából, és Vincenza Maria Poloni, olasz szerzetesnő. Továbbá, az olasz misszionáriusnő Maria Troncatti, valamint a venezuelai orvos, José Gregorio Hernández Cisneros, és a szintén venezuelai szerzetesnő, Maria del Monte Carmelo Rendiles Martínez is új szentekként kerültek be az egyház történetébe.
Ez az esemény egyértelműen tükrözi, hogy a katolikus egyház nem csupán a múltnak, hanem a jövőnek is keresi a hőseit, elismerve a bátorságot és az elkötelezett szolgálatot, még akkor is, ha az árnyékok között vezetett az út.
