A mindennapi rasszizmus csendes jelenléte
Az országot napok óta foglalkoztatja Lázár János építési és közlekedési miniszter szándékosan provokatív kijelentése, melyet a 2026. január 23-i balatonalmádi lakossági fórumon tett. A tárcavezető arra utalt, hogy amennyiben nem állnak rendelkezésre migránsok, akik takarítják az InterCity vonatok mosdóit, akkor „fel kell tárni a belső tartalékokat”, utalva arra, hogy ez a magyar cigányságot jelenti. Lázár később bocsánatot kért, ám a romákkal kapcsolatos nyilatkozata széles körű felháborodást keltett, és sokan egyetértenek abban, hogy ez a megnyilatkozás egyértelmű rasszizmus volt, amit politikai szempontból nehéz figyelmen kívül hagyni.
Az ügyben számos vélemény megszületett, mivel sokan kifejtették, hogy Lázár szavai milyen mélyre hatolnak a társadalmi diskurzusban. Kiemelhetjük Horváth Kristóf Színész Bobot, aki frappánsan rámutatott, hogy ez a beszéd rávilágít a politikai közbeszédbeli rasszista diskurzusra. Eközben Lakatos Ádám vezetésével roma civilek tüntetést szerveztek a Kossuth térre, ahol több százan demonstráltak a rasszista megnyilatkozások ellen.
Érdekes megemlíteni, hogy a Lázár által kimondott szavakra miért reagált ilyen hevesen a társadalom, hiszen a politikai diskurzusban eddig is megjelentek rasszista megnyilatkozások, és ezek korábban nem váltottak ki hasonló reakciót. Talán az okozza a felháborodást, hogy a választások közeledtével sokan érzik, hogy a kormányváltás lehetősége végre valósággá válhat, és ez az esély egy új, mindenki számára elfogadhatóbb politikai irányvonalra éretté teszi a nem roma többséget, akik eddig elnézőek voltak a rasszista durvaságokkal szemben.
Az általános állapotelemzés szerint a csendes, mindennapi rasszizmus, amely annyira beágyazódott a magyar társadalomba, időnként felerősödik. A roma közösséggel foglalkozó kutatóként 30 éve foglalkozom a migrians csoport mindennapi tapasztalataival. Sokan, akikkel interjút készítek, pedagógusok, szociális munkások és polgármesterek, munkájuk során elkerülhetetlenül találkoznak a romákkal, mégis, ha a felszínt megkapargatjuk, ugyanazok az előítéletek és diszkrét rasszista gondolkodás köszön vissza. Gyakran hallom a mindennapi helyzetekben, hogy a beszélgetések során normálisnak tűnik a cigányozás, anélkül, hogy az elkövetők tisztában lennének azzal, hogy ezzel milyen normasértést követnek el. Ezek az emberek sokszor maguk sem hiszik, hogy rasszisták, miközben a romák elleni előítéletek és sztereotípiák a mindennapi élet részévé váltak.
Ráadásul a szakemberek is gondolkodásukban gyakran reprodukálják a társadalmi előítéleteket, miközben a valós tapasztalataik nem indokolnák, hogy így vélekedjenek a romákról. Amikor a romák hátrányos helyzetéről, iskolai kudarcaikról, vagy a munkaerőpiacról való kiszorulásukról van szó, a szakemberek azonnal előhúzzák a rasszista érvelések eszközeit, és a szokásokra, kultúrára vagy genetikára mutogatnak ahelyett, hogy látnák azokat a strukturális egyenlőtlenségeket, amelyek ezeket a problémákat létrehozzák.
Ezeket a strukturális okokat rendszerszintű rasszizmusnak nevezem, mivel azok a sztereotípiák és ideológiák, amelyek értelmezési keretet adnak a romákkal szembeni megkülönböztetéshez, segítik a társadalom hierarchikus felépítését. Ennek eredményeként a roma gyermekeket gyakran kizárják az iskolai közegből, míg a nem roma szülők nem hajlandók együtt taníttatni gyermekeiket roma diákokkal, és a lakhatási diszkrimináció sem ismer kegyelmet. Az albérletek kiadása során a romák szintén hátrányos helyzetbe kerülnek, függetlenül attól, hogy középosztálybeli képzésük van.
Visszatérve a Lázár kijelentésére, fontos lenne reménykednünk, hogy a társadalom egy része felnyitotta a szemét, és megértette, milyen fájdalmas a rasszizmus áldozatának lenni. Ám tartok attól, hogy a mindennapi rasszizmus továbbra is jelen lesz, amíg a többség képes marad a jelöletlen maradásra, míg a romák továbbra is stigmatizáltak. A kirekesztési mechanizmusok felszámolásához szükséges önismereti és tanulási folyamatok egyelőre nem kapnak teret sem a közbeszédben, sem az oktatásban, sem más társadalmi intézmények által.
