Orbán Viktor Keleti Diktátorok Mellett
Laczó Ferenc, a Maastrichti Egyetem docense és a XX. századi Kelet-Európa történetének kutatója az antiszemitizmus és a magyar történelem tágabb perspektívájából való vizsgálatáról ismert. Legújabb tanulmánygyűjteménye, az „Összefonódó történetek”, a Kelet-Nyugat törésvonalról, Soros György befolyásáról és a magyar jobboldali fordulatról szól. Az interjúban a politikai tájról osztja meg nézeteit, különös figyelmet szentelve Orbán Viktor világszínvonalú hírhedtségének.
Miért Árnyékolja Be Orbán a Képét?
Orbán Viktor arcképe a keleti diktátorok mellé került, és a kérdés itt az, hogy miként lehet a szuverenista szövegeket összeegyeztetni a magyar külpolitikai hatalmi játékokkal. Egészen 2022-ig a német politikai diskurzusban érvényesült az az elképzelés, hogy az oroszok fontos partnerek, elismerve, hogy a politikai rendszerük a saját dolguk. Azonban Orbán felismerte, hogy ha Németország elfordul az oroszoktól, és Magyarország továbbra is ezen a vitatott állásponton marad, abból üzleti lehetőségek adódhatnak. De vajon hogyan is lehet ezt legitimálni?
Önellentmondás a Politikai Diskurzusban
A nacionalista identitáspolitikára felépített kormányzat számára elképzelhetetlen, hogy egy olyan szomszéd, aki háborút folytat, nem kerül elítélésre. Orbán Balázs esete jól példázza ezt a helyzetet, hiszen az ő feladata az lett volna, hogy egy szuverenista mozgalmat építsen, miközben szembe megy a nemzeti történelmi narratívával. Az európai projekt szellemisége, amely a szuverén nemzetállamok közötti békés együttműködésen alapul, totálisan ellentétes azzal a politikai irányvonalal, amit Orbán képvisel. Brüsszel immár a „mi új Moszkvánk”, ahol nem más, mint egy másik birodalom ellen kell harcolnunk.
Politikai Rizikó és Mesterkedések
Orbán külpolitikája egy rizikós játszmába torkollott, amikor átlépett a mainstream jobbközép politikai közegből, amelynek oszlopos tagja volt az Európai Néppártban. Az uniós tagállamok között eddig a németek védelmét élvezte, akik nem szándékozták elzárni a pénzügyi forrásokat, és folyamatosan legitimálták Orbán politikai lépéseit. Most viszont Orbán nemcsak a magyar belpolitikában, hanem nemzetközi szinten is polarizálni próbál, ami jóval bonyolultabb játszma, mint amit eddig megszokott.
Hírhedtség vagy Elismerés?
Laczó Furcsa játéknak tartja Orbán döntését, hogy nem maradt Európa perifériáján, kiskirályként, hanem inkább egy hírhedt figura lett a politikai palettán. Ám miért választotta ezt az irányt? Machiavellit idézve: „Jobb hírhedtnek lenni, mint elismertnek, ha a kettő közül csak az egyik lehetsz.” Orbán ezt a stratégiát tudatosan alkalmazza, hiszen úgy véli, hogy a kortárs EU-ban már nem tud népszerűvé válni, de hírhedtté még válhat, és az embereknek félniük kell tőle.
A politikai táj ebből a szemszögből nézve bonyolult és kétértelmű, de Orbán ügyesen lavírozik a hatalmak között, ügyesen kihasználva a nemzetközi politikai játszmák adta lehetőségeket.
Orbán Viktor tehát nem csupán politikai játéknak tekinti a hatalom megszerzését és megtartását, hanem komplex stratégiát alkalmaz, amelyben a félelem és a hírnév kulcsszerepet játszik.
