Dragomán György: A Hatalom Mint Átnevelő Tábor
Dragomán György, a kortárs magyar irodalom kiemelkedő alakja, új regényén fáradozik, melyről nem árul el részleteket, mert babonás okokból visszariad a téma feszegetésétől. Azt viszont megerősíti, hogy párhuzamosan több művön dolgozik, így amikor megjelenik, nem csupán egy könyv lesz a tarsolyában, hanem több is.
Az író elmondja, hogy a regények alkotása számára egy komplex folyamat, amely évekig tart. Az írás kezdeti szakaszaiban kaotikus képek és jelenetek lendületével indul, és csak később rendeződnek a gondolatok és mondanivalók. Dragomán úgy véli, hogy a kreatív munka során szükségszerű, hogy a történet valamilyen szinten meglepje őt is, ami motiválóan hat a munkájára. Az alkotási folyamatát különös izgalommal figyeli, ahogy a látszólag szétaprózott részletekből egy koherens egész kezd kialakulni.
A vita során Dragomán megosztja gyermekkori emlékeit, amikor is Marosvásárhelyen élve szembesült a kemény diktatúrával. Fiatalon, 13 éves korában kezdett írni, és az első novellájában a zsarnoksággal való szembenézésről számolt be. Szavai szerint a hatalom célja a nyelv kiüresítése, a szavak jelentésének elvesztése, ami megnehezíti a gondolkodást és a kritikai reflexiót. A hatalom lélektani hatásairól, a diktatúrák jellemzőiről, rendelkezéseiről és az Esterházy Alkotóházról is esik szó a beszélgetés során.
Kérdésre válaszolva Dragomán kifejti, hogy több szövegen dolgozik párhuzamosan, ami nehézségeket okozhat, hiszen folyamatosan váltogatja az írásbeli irányokat, míg végül képes egy nagyobb narratívában összefogni azokat. Rámutat, hogy az írás folyamata nem lineáris: ahogy halad a munkával, a könyv terjedelme és jellege folyamatosan bővül, új és új mellékszálakkal gazdagodik.
A Máglya című művére visszautalva Dragomán azt mondja, hogy egy igen különleges képből indult, mely a halott mátyásmadár érintéséhez kapcsolódik. A történet bonyolultsága – amely magába foglalja a zsidóüldözést és a diktatúra összeomlását – fokozatosan alakult ki az írás során. Dragomán hasonlítja a történetépítést egy építkezéshez, ahol minden egyes elem kőről kőre épül fel, és így böröklődnek a különböző szálak a szereplők között.
Az interjú demonstrálja Dragomán folyamatait, amelyek a szöveg megírásához és a művészi önkifejezéshez közvetlenül kapcsolódnak. Kiemeli a műfordítás fontosságát is, aminek tapasztalata segít neki az írásban, mint a különböző stílusok és hangok közötti navigálás mesterévé válni. Hangsúlyozza, hogy az írás kifejezés és interpretáció, amely során nem csupán a szavakat használja, hanem azok mélyebb jelentését is megpróbálja elérni.
Dragomán ugyancsak kitér arra, hogy írás közben szembesül a nehézségekkel, és bizonyos esetekben a szövegek végső formájukban való „feladása” küzdelmes lehet. Az este fölé emelkedő mesteri mélységű elemzés és a szöveget kísérő felfedezések dinamikája képes összehozni egy igazi történetet a szavak mögött, így a művek nemcsak olvashatóak, hanem mélyen tükrözik a szerző befogadó kérdéseit, válaszait és érzéseit is.
Ez a beszélgetés nem csupán Dragomán György irodalmi munkásságát világítja meg, hanem a hatalom, a nyelv és a gondolkodás összessége közötti kényes, de fontos kapcsolatokat is felfedi.
