A Szőlő utcai gyerekek és a kormány kegyetlensége
A Szőlő utcai javítóintézetben élő gyermekek többsége életük során már súlyos állami elhanyagolást és erőszakot szenvedett el. Ennek ellenére a kormány most még több rendészeti fegyelmezéssel reagál ahelyett, hogy sürgős terápiás segítséget nyújtana nekik a traumatizáló tapasztalataik feldolgozásához. Ahelyett, hogy védelmet és támogatást kínálna, úgy tűnik, mintha csak a bántalmazás lenne az akaratukban, nyíltan kifejezve, hogy nem hiszik, hogy ezek a gyermekek megérdemelnék a segítséget.
A gyermekek, akiket egy ország látott a videófelvételeken, amint egyik társukat egy intézményvezető bántalmazza, sok esetben azok a gyerekek, akiket még évek előtt elszakítottak a családjuktól. E közül sokan a Szőlő utcai intézménybe kerültek, ugyanis az állami szervek folyamatosan elnyomták őket. Az itt élő fiatalok többsége gyermekotthonokban és egyéb állami intézményekben nevelkedett, ahol kizárólag érzelmi elhanyagolást és bántalmazást tapasztaltak, így sokan már fiatal koruk óta a bűnszervezetek áldozatai lettek.
Miközben a miniszter kijelenti, hogy a javítóintézet nem a gyermekvédelem része, a valóság az, hogy ezek az intézmények nem a büntetés jegyében működnek, hanem a nevelés, támogatás és a társadalmi visszailleszkedés elősegítésére hivatottak. Azok a fiatalok kerülnek ide, akiknél a bíró úgy ítélte meg, hogy a büntetőfegyelm a megoldás helyett a támogatás a célravezetőbb. A gyerekek elképzelhetetlen mennyiségű traumát és szenvedést éltek át, amely után végre biztonságos környezetben kellene gyógymódot és támogatást kapniuk.
Sajnos mérhetetlen csalódás, hogy ahelyett, hogy a gyerekek traumatizáló élményeiket feldolgozó terápiás támogatást kapnának, a bántalmazás és megalázás tovább folytatódik. Ezt a szörnyű helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a pszichológusok, akiknek feladata lenne a gyógyítás, mint például Kovács-Buna Károly, a bántalmazás eszközeként kezelik hivatásukat.
A kormányzat cinizmusa és kegyetlensége megdöbbentő, főleg most, hogy az intézményben zajló bántalmazás és szexuális erőszak napvilágra került. Ahelyett, hogy azonnal segítséget nyújtanának, még nagyobb rendészeti fegyelmezéssel fenyegetik ezeket a gyerekeket. A minisztérium bántalmazási protokollja egyértelműen előírja, hogy minden gyanús esetben azonnali traumatudatos terápiás támogatás kell, hogy kövesse a bántalmazás gyanúját, mégis a Szőlő utcában és más gyermekvédelmi intézményekben csupán a rendészeti szemlélet fenntartása zajlik.
Követelnünk kell, hogy a döntéshozók azonnali lépéseket tegyenek a gyerekek érdekében! A Szőlő utcai, és minden hasonló intézményben sürgető szükség van a rendészeti megközelítés felszámolására és a valódi traumafeldolgozásra.
