Állami tiszteletadással temetik újra az ukrán nacionalista vezetőt
Kedden, május 21-én Luxembourgban hivatalos ceremónia keretében exhumálták Andrij Melnik, az Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN) egyik kiemelkedő vezetőjének, valamint felesége, Szofija maradványait. Az eseményen az ukrán állam képviselői is jelen voltak, és a földi maradványokat Ukrajnába szállították, ahol május 24-én a Kijev melletti Nemzeti Háborús Emléktemetőben tervezik újra eltemetni őket. Az újratemetést megelőző napokban emlékmiséket fognak tartani, tisztelegve a múlt előtt.
Az OUN és történeti kontextusa
Az Ukrán Nacionalisták Szervezete 1929-ben Bécsben alakult, és radikális, szélsőjobboldali mozgalmaként vált ismertté, amelynek célja a független ukrán állam létrehozása volt, még illegális akciók, szabotázsok és fegyveres harc árán is. A második világháború idején a szervezet kezdetben együttműködött a náci Németországgal, remélve, hogy így megszabadulhat a szovjet uralomtól. Fegyveres szárnya, az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) mind a szovjet, mind a náci erők ellen harcolt.
Andrij Melnik szerepe
Melnik a mozgalom kiemelkedő katonai és politikai alakja volt, aki szoros kapcsolatban állt Jevhen Konovaleccel, az OUN alapítójával, akit a szovjet titkosrendőrség ölt meg 1938-ban. Konovalec halála után az OUN belső feszültségekkel küzdött, két frakcióra szakadva: az egyik Sztepan Bandera, a másik pedig Melnik vezetésével folytatta tevékenységét. A háború alatt Melnik Németországból irányította a szervezet munkáját, de később a nácik őrizetbe vették, és a sachsenhauseni koncentrációs táborba zárták. A háborút követően Luxembourgban telepedett le, és továbbra is aktív szereplője maradt az ukrán emigráció politikai életének.
Viták az örökség körül
Az OUN, Sztepan Bandera és az UPA köthető csoportok öröksége a mai napig széles körű viták tárgyát képezi. Az UPA tagjai 1943-ban lengyelek ezreit mészárolták le Volhíniában, aminek következtében lengyel megtorlások indultak ukrán civilek ellen. A történészek becslései szerint az erőszaknak 15–30 ezer ukrán és 60–90 ezer lengyel áldozata volt, ami a nemzetek közötti feszültség mély nyomait hagyta a történelmünkben.
