Az MMA Szerepe a Magyar Kultúrában: Kihívások és Ellenállás
A Magyar Közlöny május 13-i kiadásában felmerült kultúrpolitikai újraszervezés jelentős hullámokat vert a közösségi médiában. A kultúráért felelős miniszter, Tarr Zoltán, által megfogalmazott új feladatok között szereplő kijelentés, miszerint a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnökével közreműködve fogják kialakítani a kormány kultúrpolitikáját, sokakat felháborított. Számos kulturális szereplő, valamint szélesebb közönség egyetért azzal, hogy az MMA nem lenne megfelelő testület az új politikai keretek meghatározásában.
Vitézy Dávid, a kormány tagja, igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, hogy a történések csupán rutin jellegűek, a leköszönő kormány feladatainak újraosztásáról van szó. Azonban Tarr Zoltán nyilatkozata szerint a márciusban megjelent statútum célja, hogy az új program részeként az MMA sorsát is közös megbeszélések tárgyává tegyék. Az új kormány ígéretet tett arra, hogy átláthatóságot és párbeszédet kíván biztosítani a kulturális életben.
Az MMA, amely az új politikai berendezkedésben újra kívánja pozicionálni magát, azonnal reagált a fejleményekre. Turi Attila elnök máris bejelentette, hogy az akaratuk szerint együttműködnek az új kulturális kormányzattal, és még a közoktatásban is szívesen részt vállalnának, hangsúlyozva, hogy a kultúra közös ügy.
Schein Gábor író és költő az MMA szerepét kritizáló petíciót indított, amely rámutatott a kulturális hegemónia biztosítására tett kormányzati kísérletekre. Schein érvelése szerint az MMA és más állami intézmények működése hozzájárult a kulturális színtér torzulásaihoz, és a magyar művészet függetlensége érdekében sürgeti az MMA hegemonikus szerepének megszüntetését.
A MMA létrehozása 2011-ben és köztestületi rangra emelésének döntése a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) kultúrpolitikai stratégiájának kulcsszereplőjévé tette az intézményt. Aktivisták és művészek már korábban is észlelték, hogy az MMA dominál a forráselosztásban, ezzel elnyomva a hazai kultúra sokszínűségét. A nemrégiben végbemenő események alatt a közönség láthatta, hogy az MMA nemcsak a kormányzati kultúrpolitika része, hanem annak motorja is, amely a társadalmi és kulturális igazságtalanságok elmélyítésével foglalkozik.
Korábban több művészeti csoport, például a Szabad Művészek csoport is kifejezte elutasítását az MMA szerepe ellen, tiltakozások szervezésével jelezve, hogy az MMA irányító és kirekesztő működése elfogadhatatlan. A Szabad Művészek célja az MMA köztestületi státuszának megszüntetése volt, hiszen az akadémia hegemonikus pozíciója képtelenségek sorát eredményezte a magyar művészeti szcénában.
A kulturális közeg átalakulása és az MMA dominancia következményeként energia és aktivitás szakadt el a független művészeti kezdeményezésekből, a közönség pedig láthatta, hogyan vált az MMA a kormány által kifejtett kultúra fizikai megtestesülésévé. Kérdés, hogy a jövőben miként tudják a művészek és a Kulturális szféra más szereplői megvalósítani a függetlenség érdekében tett törekvéseiket, amikor a kulturális hegemónia stabilitása mindennél erősebbnek látszik.
