EPOSZI SEREGSZEMLE: VÁLASZTÁS ELŐTT
A március 15-i ünnep tradicionálisan kiemelt alkalom a politikai pártok számára, hogy megmutassák, kinek mekkora a befolyása, népszerűsége és üzenete. Így volt ez minden országgyűlési választás előtt, és nem lesz másképp ezúttal sem. Mielőtt azonban elmerülnénk az ünnepélyes megemlékezés részleteibe, érdemes visszatekinteni, hogy az elmúlt években a politikai szereplők hogyan készülték a nemzeti ünnepre.
RÁKÉSZÜLÉS A MÁRCIUS 15-ÉRE
2010. március 15-én olyan jelentős politikai alakok léptek fel a pártkongresszusokon, mint Bokros Lajos és Csurka István. Csurka a MIÉP rendezvényén a múlt és a jövő reményeiről beszélt, hangsúlyozva, hogy a nemzet él. A rendezvényeken, ahol körülbelül háromszázan gyűltek össze, a hangulat vegyes volt, baráti intelem és politikai nézeteltérések keveredtek.
Az ünnepségek során a közönség figyelme Demszky Gábor főpolgármester beszédére irányult, akinek előadása egyfajta fújolással és tojásdobálással társult. A beszédét a tömeg hangos reagálása nehezítette, de így is maradandót tudott mondani. Az LMP ünnepléséhez kapcsolódón Schiffer András a 12 pont végrehajtásáról is szót ejtett, bírálva a még meg nem valósult reformokat.
POLITIKAI KÜZDELEM ÉS TÖMEGDEMONSTRÁCIÓ
Mesterházy Attila, az MSZP miniszterelnök-jelöltje az etikai reformok mellett érvelt, a korrupció elleni harc nevében. Ekkor szónokolt Horváth Csaba is, aki Budapest összefogására hívták fel a figyelmet. A Jobbik rendezvényén Budaházy György nevét skandálták, Vona Gábor pedig megígérte az ország rendbehozatalát, hangsúlyozva a jövőbeli céljait.
2010 tavaszán Bajnai Gordon irányította a kormányt, míg a Fidesz már a választásra készülődött. A Fidesz rendezvényén Orbán Viktor percekig nem tudott beszélni a tömeg lelkesedése miatt. Kiemelte, hogy hosszú éveken át készültek erre a momentumra, hangsúlyozva a jó kormányzás fontosságát a gazdaság és az egészségügy helyreállításában.
ÖSSZEFOGLALÁS
Az ünnep során sok különböző vélemény és ígéret hangzott el, ami a nézők számára a politikai táj folyamatos változásának képet adta. Az akkor elfogadott ígéretek és hangoztatott célok tükrözték a politikai légkört, amely a választások körüli feszültségeket és reményeket hordozta.
